Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után

Területvédn harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után fejenként 2 darab nyeles kézigránátot, puskát és töltényeket. Megbíztak e szakasz parancsnokságával, s azt a feladatot kaptuk, hogy a szügyi út mellett a dohánypajtáknál foglaljunk el tüzelőállást. Ezek a város akkori szélétől olyan 1000-1200 méterre voltak. A szakaszom 20-25 főből állt, mert fogathajtókat is közülünk osztottak be, akik visszamaradtak a laktanyában. A fegyverzetünk eléggé vegyes képet mutatott. Volt, akinek puskája volt, másoknak csak karabély jutott. Golyószórónk, géppuskánk nem volt. Egyedül nálam volt egy Király-féle géppisztoly, így indultunk el 10 óra körül a parancsba kapott helyre. Amikor odaértünk, ott semmiféle állásokat nem találtunk. A szügyi út két oldalán foglaltunk tüzelőállást a le nem vágott kukoricaszárak tövében és vártunk. Már délutánra járt, amikor német páncéltörő ágyúkat vontattak Balassagyarmat felé. Kettőt azonban a szügyi út és a nyírj esi út közti részen tüzelőállásba helyeztek. Hamarosan visszavonuló német gyalogság is érkezett Szügy felől, közülük 15-20 fő a Szügyi út és a Nyírj esi út között lévő kukoricásban foglalt tüzelőállást. Két golyószórójuk volt. A németek nagyon nyugodtan, cigarettázgatva-pipázgatva vonultak Balassagyarmat felé. Ebből azt gondoltuk, hogy nagy baj nem lehet. A német páncéltörők és a gyalogságuk közelsége nyugtatóan hatott ránk, mivel csak kézifegyvereink voltak. Elmúlt 15 óra, amikor Szügy felől orosz harckocsik tűntek fel, de a németek nem igen izgatták magukat. Egészen közel engedték őket, úgy 150-200 méterre lehettek, amikor tüzet nyitottak rájuk, majd megszólaltak a golyószóróik. Kiderült, hogy két harckocsit kilőttek, s az azokat követő gyalogságot is eredményesen leválasztották. Az oroszok nem kísérleteztek tovább, hanem visszafordultak. A nyírjesi út vonalában a távolból továbbra is hallatszott a harci zaj. A németek a páncéltörő ágyúkat kihúzták a szügyi útra, és pipázgatva várták a vontatókat. Azok hamarosan megjöttek és az ágyúkat elvontatták a város szélső házaihoz. A golyószórós rajok is elindultak a szügyi úton befelé. Csak mi maradtunk a helyünkön."

286 Vizy Ferenc december 8-án a városban volt. így emlékszik vissza erre a napra: „A tájékoztatás nagyon rossz volt. Csak a kósza hírekre hagyatkozhattunk. December 7-én az a hír járta, hogy az oroszok már Becskén járnak. A zászlóalj iratait és felszereléseit már napokkal előbb elkezdték csomagolni, és egy-egy kocsit elindítottak Ipolyság felé. December 8-án még mindig sok elszállítanivaló maradt. A pótkeret-parancsnokság irodájának iratait személyesen csomagoltam be, s a ládákat egy szekérre raktam. A laktanya udvarán 8-10 szekeret raktak meg. Amikor befejeződött a rakodás, elindultunk. Én is fogathajtó lettem, pedig városi gyerek létemre még a lovak befogásához sem értettem, nem hogy az irányításukhoz. Indulás előtt ezért a fogathajtáshoz értő katonatársaim rövid oktatásban részesítettek. A pótkeret-parancsnokság iratait szállító szekeremet két, jó húsban lévő, gazdáktól bevonultatott ló vontatta. Sütött a nap, amikor kifordultunk a 210