Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után

laktanya kapuján, s elindultunk Kóvár felé. A Nagyliget felé jártunk, amikor a vasútállomás felől hatalmas füstoszlop szállt az ég felé. Csak hónapok múlva tudtam meg, hogy a város felett alacsonyan áthúzó repülőgépek gyújtottak fel két tartálykocsit. Szerencsére a kóvári út felé nem jöttek, így kocsioszlopunk zavartalanul haladhatott Kóvár felé."

287 Ismét Varga Pált idézem: „Magunk maradtunk a kézi fegyvereinkkel a szügyi országút két oldalán. A nyírjesi út irányából egyre közelebb hallatszott a harci zaj. Már sötétedni kezdett. Úgy döntöttem, hogy elégtelen létszámunk és gyenge fegyverzetünk miatt értelmetlen az országúinál bevárni az oroszokat. A szakaszomat visszavezettem a laktanyába, ahová 17 óra körül érkeztünk meg. Még 4-5 kocsi állt az udvaron. Az utolsó megrakását éppen akkor fejezték be. Amikor elkészültek vele, Szigetvári törzsőrmester parancsot adott az indulásra. A kocsikra mi is felszálltunk és a sötét, kihalt városon keresztül elindultunk Kóvár felé. Mi hagytuk el utolsóként a laktanyát. Amikor elindultunk, a vasútállomás környéke és a Leiningen Károly utca csendes volt. Az oroszok még ekkor sem érték el a város szélét. A Nagyligetnél jártunk, amikor sorra jöttek ki a vasútállomásról Ipolyság felé a vasúti szerelvények és a mozdonyok. Az országút kihalt volt. Német katonák errefelé nem vonultak vissza. A sértetlen kóvári hídon vonultunk át és Ipolyság felé haladtunk."

288 A Balassagyarmatról több részletben útba indított szekércsoportok áthaladtak Ipolyságon. A december 8-án útrakeltek ezen a napon Kőkesziben éjszakáztak, majd másnap Felsőszemerédre értek, itt egy majorban táboroztak le. Itt tartózkodtak december 16-ig, majd 19-én Magyarsókra települtek át, ahol a Balassagyarmattól elindult csoportok egyesültek. A katonákhoz polgári menekültek, katonatisztek és tisztviselők családjai is csatlakoztak. A menetoszlopot zömében szekerek alkották, csak néhányan jöttek személygépkocsival.

289 1944. december 24-én Salgótarjánból is elindult a 23/3. törzspótszázad szekéroszlopa. A veszélyeztetett Ipoly-völgyet észak felől messze elkerülve Magyarsóknál egyesültek a balassagyarmatiakkal. A csoport létszáma tekintélyesre nőtt, mintegy nyolcvan szekérből és néhány gépkocsiból állt. A polgári menekültek között volt hetven anya, különböző korú gyermekeikkel. Az ő ellátásuk külön feladatot jelentett. A salgótarjáni csoportot Bender Lajos százados, a 23/3. törzspótszázad parancsnoka vezette. Amikor egyesültek a balassagyarmatiakkal, az így létrejött nagy menekültcsoport — vagy ahogyan akkor nevezték: áttelepülő csoport — parancsnokságával őt bízták meg.

290 Térjünk vissza még december 8-ra! A 23/11. zászlóalj katonái harc nélkül vonultak el Ipolyság felé. A németek visszavonultak a városba, a zsinagógát raktárnak használták. Kiüríteni már nem tudták, ezért mielőtt átvonultak a Mikszáth Kálmán utca végén lévő Nagyhídon az Ipoly túlsó partjára, felrobbantották. így 211