Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

föltételek elfogadtassanak, végre hogy az átvételben nehézség vagy késedelem ne legyen, az egyezmény megkötetett, megadatván a szabad elvonulhatás, de úgy, hogy egy kardnál egyebet elvinni tilos. Azon nap, mely március 25-e volt, Ferhát, ki a belgrádi és szendrői parancsnokságot most hagyá el, más hárommal túszul adatván, a táborban maradt. Másnap Méhemet az őrséggel, gyermekek és nőkkel kivonult, s a vár kulcsait Pálffynak adván, azt elhagyta: 42 évvel azután, hogy azt a török a temesvári hadjáratkor elfoglalta. A várat a herceg Pálffy ajánlására Révai András hűségére bízta, adván mellé 300 magyart és három zászlóalja németet Riedemann András alatt. Majd a rossz utak, folyók kiöntései s szüntelen esőzések által megnehezített visszavonulás megkezdetett. Mivel hajók kéznél nem lévén, a hidak pedig elszaggattatván, a sereg sok helyt napokig volt feltartóztatva, tűrvén éhséget, hideget s egyéb szükséget, mint ez a herceggel Nyitrán történt, hol ő maga ugyan nagy bajjal tutajon átszállíttatott, s Fejérkövi István püspöktől megvendégeltetett, de a sereg s poggyász kénytelen volt a víz leapadását megvárni. Mielőtt a tábor szétoszlott, már parancs adatott ki, hogy április 1-én Győrhöz, vagy hova a herceg parancsolandja, gyülekezzenek, mert el volt határozva, hogy ha a nagyobb számú sereg, mit ekkorra várt, összegyűl, Esztergom megostromoltatik." Beszámolójához két megjegyzést kell fűznünk. Az egyik, hogy a nagyoroszi gyülekezés március 21-i dátuma nyilván elírás, hiszen az valójában egy hónappal korábban február 21-én történt. A várat a keresztény csapatok március 9-én vették át. A másik az, hogy a várat nem 42 év után foglalták vissza, hanem kereken 50 esztendő múltával. Magyar végvár. Hét évtized a török torkában: 1594-1663 Bár a vár elveszett a török számára, a nógrádi bég hivatala tovább élt, igaz, Pesten tartózkodott. 1597-ben mentegetőzik a budai pasa a portyázások miatt, amiknek az az oka, hogy „három pasa és tíz szandzsákbég vagyon itt, kiket a csatázástól meg nem tarthatok". De még húsz évvel később is, 1614-ben a nógrádi bég e minőségében, jóllehet a vár királyi kézben volt, pl. részt vett egy szegedi rablás kivizsgálásában. A török tehát nem nyugodott bele a vár elvesztésébe. A 17. század első felében állandó viták tárgyát képezte, hogy a török a vár visszafoglalása után igényt tartott az annak 56