Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)
A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663
körzetébe tartozó falvak adóztatására. 1631-ből - tehát 37 évvel a vár viszszafoglalása után! - maradt ránk egy török összeírás, amely a nógrádi szandzsák falvait tartalmazza, nem kevesebb, mint 68 Nógrád és Hont megyei települést. Pedig a szőnyi békében úgy határoztak, hogy a várakkal visszakerült falvak a töröknek többé ne adózzanak, azonban mint láttuk, bizonyos kivételt kikényszerítettek. 65 A Nógrádról, Szécsényből, Drégelyből, Palánkról 1594-ben elűzött törökök a basától engedélyt kaptak, hogy az elveszett várakat visszavehessek. Segítségül 1000 tatárt adott. Mivel a veszély nagy volt, többek között a nógrádi védők is segítséget kértek. Végül is a nagy készülődés ellenére az ostrom elmaradt. Pedig a visszafoglalt vár csekély létszámmal, alig ellátva élelemmel nézett farkasszemet a törökkel, ráadásul tüzérséggel is gyengén volt felszerelve. Ha ostrom kivédésére gyenge is lett volna, ahhoz volt elég ereje a nógrádi őrségnek, hogy 1596. április 11-én éjjel a vár huszárjai Bory Mihály vezetésével Vácon rajtaüssenek. A már kifosztott várost felgyújtották, de a várat a török kezén hagyták. Nógrád visszafoglalása a következő években is napirenden maradt, 1598-ban a török újból kísérletet tett meghódítására, eredménytelenül. Pedig Zeödény Máté jelentése a vár állapotáról nem sok biztatót tartalmaz: „Már többször megírtam volt Pálffynak, hogy Nógrád vára, mióta ezt a török idejében megrongálták, nem javították, s hogy falai három helyen is düledeznek. Lássa Pálffy, hogy ilyen ólban kár ennyi vitézlő népnek meghalni". 66 A sikertelen ostrom után viszont nem maradt el a megtorlás. 1599ben megint megjelentek a tatár csapatok és végigpusztították Nógrád környékét. Zeödény levele arra is rámutat, hogy rövid időre ostrom alá fogták a várat: „a török ma csütörtökön jó reggel szállta meg Nógrád várát". Ezzel lehet kapcsolatban, hogy Pálffy ez év októberében 100 német katonát és 100 hajdút rendelt Vácról Nógrádba, s miután fizetségük nem jött meg, 500 tallért küldött. Az állandó fenyegetettség és több sikertelen török ostrom után igen valószínű, hogy 1619-1621 között egy rövid időre nem királyi uralom alá tartozott a vár. Egyébként a vár iránti igényét a török soha nem adta fel, átadásának kérdését minden tárgyaláson szóba hozta. Az erdélyi fejedelmek támogatásának egyik feltétele mindig az volt, hogy engedjék át a várat. Ezt 1644-ben Rákóczi Györgyön is számon kérték: „Bethlen Gábor nem így cselekedett, amikor a császárnak segítségével 57
