Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

HERMANN RÓBERT azonban már ellenséges lovasság közeledett a század felé. Amikor visszajutottak a patakhoz, már az ellenséges tüzérség is előnyomult, s golyói a század soraiba csaptak. A század négyszöget alakított, s az olasz légió két századával együtt készült felfogni a cs. kir. lovasság rohamát. Közben azonban a magyar lovasság is előnyomult, s megütközött az ellenséggel. A 49. honvédzászlóalj 2. százada szilárdul megtartotta állását. Nagy Iván látta, ahogy 38. Dőry János bizonyítványa Nagy Iván katonáskodásáról 1848-ban Bem leesik a lováról, s észlelte, ahogy egyre jobban érvényesül az ellenség erőfölénye. Rövidesen a század is visszavonulni volt kénytelen. „Minthogy utolsók voltunk az elvonulásban, szomorú látvány volt nézni a pataktól a kukoricásig terjedő mezőt, telve elhányt lándzsákkal, melyekkel társzekerünket teleraktuk; ott egy ágyúkerék, amitt egy demontírozott [leszerelt] ágyú vagy társzekér három kerékkel elhagyva állott, másutt elesett ló feküdt, néhol egy-egy halott, másutt egy huszár gyalog, lovát tartva, elesett és mélyen sebesült bajtársát ápolva" - írta le később benyomásait a visszavonulásról. Az ellenséges tüzérség lövései folyamatosan tizedelték a visszavonulókat. Nagy aznap Gyarmatán írott versében már egyenesen árulásnak nevezte a csatavesztést.

41 Éjszaka Remetéig, majd onnan Rékásig jutottak. Augusztus 11-én Kamenszky és Nagy a század nyolcvan katonájával érkezett meg a lugosi táborba. Itt találkoztak Lovassy századossal, aki igen örült, hogy valaki még összetartott a századból ennyi embert. Augusztus 14. napjáig a létszám felment száz főre. A lugosi táborban már megkezdődött a bomlás. Ott megjelent Dembinski és Mészáros, akik Karánsebes felé vették útjukat. Átutazott a táboron Kossuth is, aki rövidesen Orsóvá felé tartott. Nagy Iván rossz előérzetét versbe öntötte, noha úgy vélte: „Ha az isten s Bem velünk! / Úgy hiszem hogy még győzendünk."

42 A sereg Facsétra vonult vissza. Itt tudták meg augusztus 15-én a világosi fegyverletétel hírét. Nagy Iván másnap írott versében árulásnak nevezte e lépést. Bem folytatni akarta a küzdelmet, Vécsey tábornok pedig a megadás mellett agitált. A sereg kettészakadt. Nagy Iván százada Lovassy vezetésével Vécseyhez csatlakozott, Nagy viszont úgy gondolta, „hogy a feladást okosan nem cselekedhetni", és épp ezért Bem Erdélybe készülő seregéhez csatlakozott. 96