Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Seifert Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága

azt eltnondák már előttem elégszer mások, és úgy hiszem - új, ismeretlen fogalmat e részben már alig adhatnék. De hiszem azt is, miszerint e munka nem fog választó falakat rakni családaink közé, sót ellenkezőleg - úgy vélem - az atyafias közérzületet elémazdííandja, bizonyítékul, és tanúságul szolgálván arra, hogy a mint a haza egy, úgy ezer meg ezer vérségi és sógorsági Összeköttetésekkel összefűzve a nemzet is egy család. Végre csalatkoznék, ki hinné, hogy e munka teljes, tökéletes és hibátlan leend. Ezt nemcsak egy ember, de többen egyesülve sem érhetnék utói soha. Ily mű kimeríthetlen. Ezred év története áll hátunk mögött, ezt mind át kellene búvárolnunk, és még akkor sem érnénk czélt. Tévedésbe visznek magok a források is. És hány család van, mely maga sem tudja nemzékrendét negye ; ._" j .-TÍH? - Ily műben mindég lesz igazítani, pótolni való, és ez a munka végén adandó pótlék-kötet hivatása lesz; mire nézve az útbaigazítást, és egyéb adatok közlését mindég a legnagyobb köszönettel fogaäahdom. Pesten, 1857. július 20-kán. Nagy Iván. szolgáltatási pozícióitól és intézményeitől megfosztott nemesség vigasztalására készítette munkáját. így fogta fel Márki Sándor is, aki a Magyar Tudományos Akadémián tartott emlékbeszédében 1900. február 26-án a következőképpen fogalmazott: „Az 1848: XV. törvényeziket gyorsan követte az 1852. november 29-iki nyiltparancs, mely az ősiségét eltörölte. Imént a hazafias földbuzdulás szent évében a nemesség önként mondott le a maga rendi különállásáról, kiváltságairól; most komoran látta, fájának keleten nőtt törzsökét a hódítók fejszéje mint vágja ki... a mint azonban történelmi fogalom lett az az intézmény, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt, a történelemnek azonnal át kellett vennie a kiváltságaiktól megfosztott családok emlékeinek megőrzését... Hogy az a föld, melyen apáik vére annyiszor folyt, mint polgároknak is hazájok; őseik példája, családjaik eredete, összeköttetéseik világosabbá teszik az egész nemzet történetét. így jutott Nagy Iván arra a gondolatra, hogy összefoglaló munkában tüntesse föl azokat az elemeket, melyek a nemes Magyarország történetének igazi tényezői: hogy megírja a magyar nemes családok genealógiáját, mely nélkül a nemzet történetét meg sem érthetni igazán."

15 Pedig - mint arra Szakály Ferenc történész rámutatott - Nagy Ivántól, aki önmagát független, munkájából élő értelmiséginek tartotta, misem állt távolabb, mint az előbbiek alapján bukottnak tartott uralkodó osztály megrendült önbizalmát ápolgatni. A forradalom és szabadságharc nemzedékének megannyi gondolkodójához hasonlóan 1848-at olyan határkőnek tekintette, amelytől teljesen új világ kezdődik. Ő is úgy vélte, hogy most, amikor a nemesi címnek önmagában már nincsen értéke, jött el az ideje annak, hogy a nemességet történeti jelenségként, kritikusan vizsgálat alá vegyék.

16 Nagy Iván írja első kötetének bevezetőjében: „Az ujabbi átalakulás azonban a czímereknek csak szellemi csillogásait hagyá meg, mi inkább mint valaha lehetővé tette, hogy a történelem e téren is megtehesse foglalásait. És azt hiszem, most inkább mint valaha (értvén az ősiség eltörlését) alkalmas az idő arra, hogy ily mű - úgy mint azt a történeti igazság igényli - napfényre juthasson."

17 Célja a nemzet történelméhez kalauzt adni, olyan segédeszközt, amelynek segítségével tájékozódhatunk az ország sorsát csaknem ezer esztendőn át meghatározó társadalmi réteghez tartozó személyek eredetéről, családi összeköttetéseiről. Azonban az előszóban leszögezi, hogy a nemességet nem azonosítja a nemzettel: „Hazánkban az 1848-ki törvény hatályba léptéig a nemzetet csak a nemes rend képezé. És noha vannak e körön kívül is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a harcz, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejű szolgálatot tettek a közügynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, - mégis a szereplő nagy tömeg a kivált43