Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Seifert Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága

SEIFERT FERENC ságosak sorából állott ki."

18 Ez utóbbi szükségszerűség kényszerítette, hogy csak a nemesség genealógiáját írja meg. S még az is, hogy pontosan a rendiség megszüntetése után, a még élénk nemesi öntudat napjaiban remélhette azt, hogy tisztázhatja a családok történeteinek összezavarodásából támadó bonyodalmakat, megakadályozhatja a hasonló nevű, de nem is rokon családok közt az ősök eltulajdonítását, a különböző betoldásokat. Az érintettek egyáltalán nem lelkesedtek azért, hogy Nagy Iván hihetetlen nagy munkabírással kikutatta, hogy féltve őrzött családfájuk nem egy levele hamis, hogy megannyi szívet melengető családi hagyományuk legenda vagy koholmány, hogy az ősapa nem véren, hanem pénzen szerzett magának és utódainak előjogokat. Ezzel nemhogy támogatókat nyert volna magának, hanem inkább ellenségeket. Megértő támogatásra csak kevés család részéről talált, s az egymás után megjelenő kötetek - bár a vonatkozó részt illet megvenni, hogy mint dokumentumot lehessen mutogatni - a kiadó ügyes reklámfogásai ellenére sem fogytak. A kezdetben 1200 példányszámban nyomtatott köteteket a harmadiktól nyolcszáz példányra csökkentették, s Márki Sándor szerint 1900-ban is voltak raktáron szép számmal. A szerző egyébként munkájáért 400 példányt kapott tiszteletdíj gyanánt. Nagy Iván tisztában volt azzal, hogy tökéletes munkát nem adhat ki kezéből. Az előszóban írja: „...csalatkoznék, ki hinné, hogy e munka teljes, tökéletes és hibátlan leend. Ezt nemcsak egy ember, de többen egyesülve sem érhetnék utói soha. Ily mű kimeríthetlen. Ezred év története áll hátunk mögött, ezt mind át kellene búvárolnunk, és még akkor sem érnénk czélt. Tévedésbe visznek magok a források is."

19 Ezek a források nem lehettek mások, mint a családi levéltárak anyagai. Bár kutatott egyes vármegyék (pl. Nógrád, Hont) és 44 hiteleshelyek (pl. esztergomi, nyitrai káptalan) levéltáraiban is, azt munkájának kezdetén belátta, hogy az érintett családok aktív közreműködése nélkül nem juthat eredményre. „Történelmi forrásainkból a legnagyobb fáradság mellett csak egyes ízeket, de folytonos nemzedék-kapcsolatot nem meríthetünk. Oklevél-gyűjteményünk csak Mátyás koráig terjed; az sem teljes. A későbbi korból itt-ott elszórva nagyon kevés az, mi sajtót látott. A legtöbbet még most is köz- és magán-levéltárak rejtik el. A legkimerítőbb adatokat tehát csak egyes családok mindenképpen elfogulatlan és hiteles 14. Nagy Iván elszámolása a Magyarország családai... I, és II. kötetéről közleményei nyújthatnák, ezt azonban egészben reményleni fajunk ismerete nem engedi."

20 Ez utóbbi félmondatot támasztja alá műve zárszavában: „Általában - noha a munka füzeteinek borítékain a családokhoz a családfák és adatok közlése végett