Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Seifert Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága
SEIFERT FERENC nszág családai... című munkájának bevezetője Nemzetünk történelméhez adni kalauzt, mely a szerepeli sze összeköttetéseivel isme. menynek. Kényes és De a hitelesség tekintélye előtt, melyet elvül tűztem ki, háttérbe kellett szorulni minden magánérdeknek. És ez úkozá azt is, hogy az egyes családok ismertetésében hiányok, hézagok vannak, melyekkel mindenütt találkozandik az olvasó, hol biztos kútfő ezek kitöltésére nem szolgálhatott alapúi. Mind e mellett azonban ha néhol mégis hibák és tévedések is fordulnak elé, onnan van, mert hibásak a kútfők is, honnan azok merítettek. Nehéznek vallom e munkát azért, mert hazat irodalmunk e téren alig mutathat fel valamit. A múlt század végén Lehoczky latinul írt Stemmatagraphiája nagyon kevés családot tárgyal, és azokat is sűrű és roppant tévedései miatt csak óvatossággal használhatni. Wagner Collectanea Geneal. Historica III. H. Familiarum czitnú* müve összesen a négy részben (Decas) csak negyven kihalt családról értekezett. Ennyi az egész Magyarországra nézve ). Erdélyt tekintve Mikola rövid História Geneal. Transyhanicáján kívül Kóvárytól dicséretes munkál bírui : de ez is csak a nevezetesebb családok leszármazásaira vonatkozik. Kéziratai gyí ul szép számmal vannak, de ezek is pusztán történeti - sót legtöbbször él : kat tartalmaznak, nagy részben porokból, de csak is a volt kir. Curia előtt folyt perekből szedegetve. Legtöbbször pedig e családfák leány-ágról rokon több családneveken folynak le, tehát egy egy családra így is csonkán nyújtják az adatokat. Ide járul az is, hogy a perekben hitelesített nemzékrendeket sem lehet mindég a történésznek elfogadnia. A bíró csak az előterjeszteti okmányokból itél; a történésznek szélesebb tere van, az maga szerzi be az igazoló okmányokat, és juthat olyanokhoz, melyet a peres-fél a bíróság előtt nemkívánt felmutatni, így azután gyakran a törvén yszerűleg hiteles nemzékrend megdől a történész ítélőszéke előtt. Történelmi forrásainkból a legnagyobb fáradság mellett csak egyes ízeket, - de folytonos nemzékkapcsolatot nem - meríthetünk. Oklevél-gyűjteményünk csak Mátyás koráig terjed; az sem teljes. A későbbi korból itt-ott elszórva nagyon kevés az, mi sajtót látott. A legtöbbet még most is köz- és magán levéltárak rejtik el. A legkimerítőbb adatokat tehát csak egyes családok mindenképen elfogulatlan és hiteles közleményei nyújthatnák, ezt azonban egészben reményleni fajunk ismerete nem engedi. Úgy hiszem ezek elég temény fáradságos összeállításáról. Munkámnak oly széles kört szí az a magyar korona alatti or faládáit tartalmazza és azt hiszem, e Magyarország nemes családaira nézve statisztikai adatul szolgálhatand, Hazánkban az 1848-ki törvény hatályba léptéig a nemzetet csak a nemes rend képezé. És noha vannak e körön kívül is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a harcz, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejű szolgálatot tel. lynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, - mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak >fi ki. És ez nemcsak az előbbi állam-szerkezet termééi, de annálfogva sem lehet felötlő állítás, mert a nemesi osztály minden gyakori kihalások daczára nem fogyott, sőt a még gyakoribb és folytonos királyi kegyelem által új meg új kiváltságosítás folytán mindinkább szaporodott; szaporodhatott pedig annál is inkább, mert - az utóbbi századókban legalább - a czimer-szerzés kiválőlag nehéz föltételekhez kötve nem volt. -" Az újabbi átalakulás azonban a czimereknek csak szellemi csillogásait hagyá meg, mi inkább mint valaha lehetővé tette, hogy a történelem e téren is megtehesse foglalásait. És azt hiszem, most inkább, mint valaha alkalmas az idő arra, hogy ily mű - úgy mint azt a történeti igazság igényli - napfényre juthasson. A nemzet egyes családokból áll. És alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintetben az említést ki nem érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termetté. Mindenesetre pedig legalább a család-alapítók neveit, - bármily közel korban éltek is azok, - a történelem számára föl kell tartanunk. Ezeknek korrcíidbeni összeállításából kitűnnék az is, melyik kor mily számmal termetté a kitüntetésre méltókat stb. rem volt e munkát egy terjedelmesb történeti értekezéssel nyitni meg, azonban több indok ezt az utolsó kötetre hagyatá. Szandokom ott a száz nyolez ősnemzetségről, a családfejlésről és a mohácsi vész óta gyakorolt adomány- és czimeres nemeslevélszerzésnek gyakorlatáról elmondanom nézeteimet, és ismertetést adnom a nálunk parlagon heverő cztmertanról csupán a mienkre vonatkozva. Ott fogom az általam használt és ismeretlenebb kútfőket is elészámlální. A történelmi kalauzoláson kívül mennyi tanúság csatlakozik, mennyi érdek vonzhat ily munkához, 42
