Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

sorai a magyar és más nemzetek együttélésének dokumentumai: felöleli a teljes múltat, amikor sokan kerülnek más anyanyelvűek is a kiváltságos nemesi rend tagjai közé. Közli 1848/49 harcait, a kardrahányt fiak sorsában megélt erdélyi eseményeket. Végül mintegy a jövő alternatíváját is felvázolva végigtekint a Wlád családnak, Máramaros vármegye egyik „legrégibb törzsökös és nemes" családjának történetén; nemzedékek éltek békességben és nyugalomban, birtokokat nyertek, malmot tartottak, sóvágó és más foglalatosságot űztek, többen egyházi pályára léptek, s Konstantin fia, Simon a reformkor hajnalán tudományosan művelt, több nyelven beszélő görög katolikus román lelkészként működött Bihar vármegyében, fia Alajos pedig ügyvéd és 1861-ben országgyűlési képviselő: „ifjú korától a magyar irodalom terén is részt vett és a lapokban főleg a román nemzetiség ügyében becses dolgozatokkal lépett föl, továbbá a román lapokban is publicisztikai dolgozataival, melyek által nemzetbeliei tiszteletét és ragaszkodását vívta ki, és általában a nemzetiségek testvéries egyesülésére irányzott működésével hazafias érzületét tünteté ki a román nemzetiség ügyében tanúsított buzgóságáért az erdélyi román nőegylet által gyönyörű koszorúval tiszteltetett meg."

35 Különös eset, hogy egy történelmi kézikönyv, egy adattár ugyanazt fejezi ki, mint a korszak legjobb irodalmi alkotásai. Egymásra írja a múltat és a jövőt, a történelmi váltás, a nemzeti fejlődés útkereszteződésénél szolgál irányjelzőül egyetemes érvényű felismeréseivel. A személyiség történelmi szerepéről és lehetőségeiről a pozitivizmus fejlődésfelfogása elég súlyos ellentmondást hordozott magában: ha a törvényszerűségek szabják ki a fejlődés menetét, vajon nyílhat-e tér az egyén, a közösség történelemalkotó tevékenysége előtt? Kritikusai szerint ez a történetszemlélet és különböző irányzatai nem veszik figyelembe az embert, az emberek cselekedeteit, uniformizálják a nemzetek fejlődését, a történelem eleven sokszínű valóságát sivár, doktriner elméletekkel fedik el. Előfordult, hogy a kritikákban sok igazság volt. Ugyanakkor sok történetírót ez a történetszemlélet vezetett el a történelem ellentmondó jelenségeinek feloldásához. Ezek közé a kiváló hazai és külföldi történetírók közé tartozik Nagy Iván is. Nagy csalódást okozott neki, hogy a Magyarország családai... a társadalom szélesebb köreiben nem keltett érdeklődést. Első kötete 1200 példányban jelent meg, az utolsó köteteket Ráth Mór már csak 800 példányban adta ki, de nem fogytak el. Az 1865-ben napvilágot látott tizenkettedik kötet után Nagy Iván még külön kötetet adott ki kiegészítésekkel, és javításokkal. A kötetet bevezető Elő- és vég-szó közli, hogy négyszáz ívnél több anyaga várna még kiadásra, de a vékony kiegészítő kötet megjelenését is csak „Ráth Mór hazafias ajánlata" tette lehetővé. Megismétli alapelvét, mint az eddigi köteteinél is „igyekeztem elfogulatlanul és bírálati hűséggel eljárni a közléseknél. Ezt figyelmeztetésül bírálóimnak." Kötete végén közli Ferenc József „Budapesten június 8-án magyar királlyá koronázása óta" a magyar nemességgel megadományozott tizenegy család névsorát s a végén: „Özv. Goldberger Erzsébet ó budai lakosnő és törv. utódai az ipar és a kereskedés terén tanúsított érdemei elismeréséül." A Magyar Tudományos Akadémia díjjal emelte ki a Magyarország családai... értékét. Sem hibátlannak, sem befejezettnek nem tekintette munkáját Nagy Iván. „E munka sem teljes, sem tökéletes (azaz hézagtalan) annál kevésbé hibátlan nem lehet... A nyegleség nem kenyerem. A csalhatatlanság nem riadóm. Ezt azoknak, kik ez okon keresnek rést az ostromra figyelmükbe ajánlom."

36 21