Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)
ha az Isten reánk jó időt nem ad" 23 . Mindemellett kapcsolatuk jó lehetett, mert egyrészt a bérlő 1878-ben meghívta gyermeke esküvőjére, amire Nagy Iván csak jókívánságait küldte el. Pedig ha elmenne - írta az örömapa - „kedvencz étkével szolgálnánk" 24 . Másrészt erre utal Nagy Iván 1881. évi Gróféknak küldött újévi üdvözlete. Ezeken túlmenően azonban többször volt kénytelen váltót felvenni a gazdálkodás menetének biztosítására. A bérlő 1883-ban két lovat a világos pej Sándort és a sötét pej Madárt - küldött Horpácsra részletes ápolási instrukciókkal: „a zabot ne tessék kímélni, mert különben le fognak romlani ... ha nincs zab, akkor vörös lisztet szecskával" kell a két pejt abrakolni. 25 A gazdálkodás nehézségei vezethettek oda, hogy 1886ban megvált dunavecsei birtokaitól, Bauer Miksa vette meg. A birtok eladásnak pontos körülményei egyelőre nem ismertek. Régi bérlőjének, Gróf Adolfnak 1889-ben írt leveléből arra következtethetünk, hogy sem Nagy Iván, sem maga a bérlő, Gróf Adolf nem örült a történteknek: „Én csak jót gondoltam Nagyságos úr részére, de hogy így ütött ki a dolog, arról én nem tehetek, számítottam mindég, hogy több jövedelme lesz Nagyságodnak, a föld az olcsó árenda mellett nem adott hasznot, kivált a mai gabona áraknál, azt hittem, hogy csak nekem nem volt rajta, de tessék elhinni, hogyha még ezen a két termésen rajta lettem volna, nem lettem volna képes az árendát rendesen fizetni. Annyi ideig szorgalmasan egy bérleten lenni és most nem mint bérlő,, hanem mint egy szegény gazdatiszt öregségemre, és betegesen mást szolgálni, amit nem sokáig fogok kibírni, mert egész ideges lettem." 26 Nagy Iván szívén viselte birtoka gondját és kedvére lehetett a gazdálkodás, legalábbis erre utalnak a naplójában olvasható olyan bejegyzések mint: „Voltam Fejéregyházán és elültettem 4 hársfát és két gyertyánfát", vagy egy másik helyen: „akáczfákat ültettem". Sőt Zsiga bátyja 1876-ban még 100 darab málnatövet is küldött Fejéregyházára. 27 A birtokba tett befektetésekkel és annak fejlesztésével talán az akkor még csak 12 éves Aladár fiuk jövőjére gondolt, akivel egyébként sűrűn megfordult ott: „Lent voltam F. Egyházán Alival, éjjel vissza". A hetvenes években 3-4 alkalommal jelent meg a dunavecsei birtokon. Tavaszszal és ősszel a gazdasági ügyeket intézte, nyáron családi kirándulással egybekötött vizitre került sor. A földbirtok mellett Nagy Ivánék a Földváry nemzetség regálé jövedelmének (italmérés és mészárszék) mint a közbirtokosság tagja részesei voltak. Őket személyesen a vecsei Fehér Hajó fogadó érintette. 28 Ez is bérletben volt, egyetlen ismert bérlőjeként az 1880-as években Freund Ignác szerepelt. Az biztos, hogy 1882-ben nagyobb javítási munkákat végeztek a fogadón: istálló, új kémény és kamra épült, új belső berendezési tárgyak kerültek bele. A regáléügyek jogi képviseletét a dunavecsei ügyvéd, Basch Lajos képviselte. Kimutatása szerint 1888-ban a félévenként fizetett éves regálé jövedelem 220 forintot tett ki. 29 A gömöri tulajdonok Gömör megyében Csató Máriának anyai nagyanyja, Urbányi Mária után volt öröksége. E birtokok (összesen 990 hold) a következő falvakban (a szkárosi uradalom részeiként) helyezkedtek el: Fillér, Szkáros, Visnyó 30 , Felfalu 31 , Alsófalu 32 , Szásza, Répás, Borosznok, valamint Stázsi és Szuráncs puszta. Emellett számottevő erdőség is az örökség része volt. 1838-ban az Urbányi örökösök elzálogosították Latinak Pál hámorbirtokosnak erdőségeik eladásának jogát 32 évre. A falvakban lévő házhelyek pedig zálogban Draskóczy Sámuelnek lettek átengedve. Nagy Iván 1858-ban az ak137
