Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)
HAUSEL SÁNDOR (Ajánlva: alis; utbiztosoknak és minden rei i útcsínáltatótyak,},: Ez a falu Nógr fekszik. Erről a névéről talán ismeretien. Ám használt neve ha ismert is, de helyzet k. Ismertessük Az óvüág és az orsz. helynévtár tévesen Horpácsnak nevezi, mely név a magyar szószarmaztatás szerint a „horpad" igéből ered; nyilván azért, mert ennek a szerény kis falunak a jóléte, szerencséje a mohácsi ütközet óta folyvást horpad. Lakosainak száma is folyvást apad. Hiszen, hogy régebb időkre vissza ne menjünk, 1832-ben egyházi összeírások szerint 332, - 1840-ben 367, - 1842-ben Fényes Elek Ceographiai szótára szerint 392, -~ 1847-ben-is még 367 volt lakosságának száma. Az 1890. évi országos népszámláláskor az „Országos Statisztikai Hivatal Helységnévtára 1 ' szerint már csak 265 volt. Tehátötven év alatt egyharmadrésznyi apadás. Már most mondjuk meg, mije nincs a falunak? Nincs erdeje, nincs köve, nincs homokja. Egykori volt úrbéres gazdáiból alig van három, aki egy iga-fogattal műveli földecskéjét. Ezek között is a leggazdagabb az, akinek egy negyed telke van. A többi zsellér. Ámde azért napszámos sincs, A falu lakosságának zöme kőmtves, nem ugyan szabadkőmíves, de azért Budapestről, hol az év legnagyobb részét (az év háromnegyedrészét) tölti, tanul szocializmust. Ez az egyetlen haladás, miben még valamire viheti, De folytassuk a „ nincs" -et. : Nincs a falunak egy jóravaló, járható útja sehová! Ebből a Mostohafalvából négy út vezet ki. Egyik PBerki-feié, melyen 4 kmternyi vonalon ki lehetne érni a Kormosmajor felett az álldmúira. Ez azét a közlekedést vonal Tereske-Romhauy felé a megye keleti részére P.-Berkiig a vörösharaszti patakon egy alig méternyi, széles rongyos kőhíd volt, nemrég azt is elsodorta a zápor. A másik kivezető út a Borsos-Berinkébe és így a honti államúthoz vezető. Ez a közlekedési vonal délnek Vác, Verőce, Jenő felé is. Téli időben rajta csak hat ökör húzhatja ki az elakadt szekeret. A harmadik kijáró út, mintegy 2 km hosszúságú vonalon Nagyorosziba visz, honnan Hontmegyéhez futhatni. Nagyoroszi A uak a Budapestje, ott van a postaállomás, ott van gőzmalom, ott van piac, fűszeres és egyéb bolt, ott vannak á mészárszékekahonnan láthatja el magát falunk a szükségesekkel. Ám oda szekérrel jutni életveszélyes. Vizsgálja meg, aki kételkedik. A neg}/edik kijáró út az, mely Patak felé és azon at B.-Cyarmatra, a megye székhelyére vezet és melyet B.-Berinkeíg sőt talán Diós-lemig a vármegye egykor vicinális útnak jelölt ki és határozott. Oh szent Itatározat és boldog vicinalitás! Elég volna fele is a jóból, tudniillik titulus nélkül is egy járható út. lássuk csak, milyen azon út, melyen B -Gyarmatról Horpácsig, vagy vissza kell menni. Az államairól Riba f- botárig háborítatlan ősi szakarái homok és pedig az államúttól kezdve a dejtári vasútállomáshoz vezető útszakasz töltése 1 km hosszúságban épen a Lókos patak fölé épített 2 faludnál oly keskeny, hogy azon két üres szekér is alig térhet ki egymásnak, holott éppen ezen útszakaszon közlekedik Vadkert és annak nagy vidéke a vasútállomással, oda szállítva a Bpsst felől jövő mindenféle terheket; Ezekkel ha szemközt találkozik jármú, órákig megakad a közlekedés. A vasútállomástól Deftár község széléig háromnégy tengelyig érő tavon kell a lónak, szarvasmarhának átgázolni, míg eljut Dejtár alatt a kapaszkodó pokoli szorosba, hol méternyi mély árkok szélein nagy elszántsággal juthat fel, vagy törheti nyakát a jámbor utazó, aki megfizette mindenféle út aduját. Innen azután megint töltésszerű hepe-hupás homokos és sáros talajon és két vagy három (száraz időben is helytálló) halastón át hajókázva, jobbra-balra féloldalt (ha fel nem dőlt) elér a merész vállalkozó a jános-puszta haMrcsücskön egy keskeny szorosba, melyben (esküszöm az útbiztosokés szolgalmak üdvösségére) semmi kitérést meg nem tűrő s most nyaktörő gödrökkel is ellátott lejten mindenről lemondó elszántsággal kell áthatolni, Hogy eljusson ismét egy patak hídjának kornyékén az elkárzottaknak száni sárgödrök megvívására, és ha ez sikerült, akkor feljutunk a pataki partra, (vagy mondjuk: hegyre) melynek leereszkedőjénél a megváltó feszülete előtt keresztet vetve magunkra és lelkünket kegyeibe ajánlva, a 'e a mennyei zuhatagok által 2-3 lábnyira mélyített természetes csatornák és kimosott hasadékok omló partján be áfahiba szekerünkkel, és ha ezt épségben megéltük, akkor benn a faluban a régi kőhíd mellett felállított kisded kápolna előtt ismét hálát sóhajthatunk a mindenható irgalmasságának, hogy eddig megtartott. Csakhogy még nincs vége a keserves vándorlásnak, Patakon a templom- és lelkészlak között, a pincesoron, a vályogvetőnél ismét scillák és charibdisek között kell átjutnunk, és azután Mostohafalva (azaz Horpács) felé az oroszi patak hídjáig a sáron áthatolni, ha bírsz, mert innen már nem egyszer négy lovas hintó is insszafordult. Itt már nem homok, de szurokkal versengző 138
