Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

HAUSEL SÁNDOR (Ajánlva: alis; utbiztosok­nak és minden rei i útcsínáltatótyak,},: Ez a falu Nógr fekszik. Erről a névéről talán ismeretien. Ám használt neve ha ismert is, de helyzet k. Ismertessük Az óvüág és az orsz. helynévtár tévesen Horpá­csnak nevezi, mely név a magyar szószarmaztatás szerint a „horpad" igéből ered; nyilván azért, mert ennek a szerény kis falunak a jóléte, szerencséje a mohácsi ütközet óta folyvást horpad. Lakosainak szá­ma is folyvást apad. Hiszen, hogy régebb időkre vissza ne menjünk, 1832-ben egyházi összeírások szerint 332, - 1840-ben 367, - 1842-ben Fényes Elek Ceo­graphiai szótára szerint 392, -~ 1847-ben-is még 367 volt lakosságának száma. Az 1890. évi országos nép­számláláskor az „Országos Statisztikai Hivatal Hely­ségnévtára 1 ' szerint már csak 265 volt. Tehátötven év alatt egyharmadrésznyi apadás. Már most mondjuk meg, mije nincs a falunak? Nincs erdeje, nincs köve, nincs homokja. Egykori volt úrbéres gazdáiból alig van három, aki egy iga-fo­gattal műveli földecskéjét. Ezek között is a leggazda­gabb az, akinek egy negyed telke van. A többi zsellér. Ámde azért napszámos sincs, A falu lakosságának zö­me kőmtves, nem ugyan szabadkőmíves, de azért Bu­dapestről, hol az év legnagyobb részét (az év háromne­gyedrészét) tölti, tanul szocializmust. Ez az egyetlen haladás, miben még valamire viheti, De folytassuk a „ nincs" -et. : Nincs a falunak egy jóravaló, járható útja sehová! Ebből a Mostohafalvából négy út vezet ki. Egyik P­Berki-feié, melyen 4 kmternyi vonalon ki lehetne érni a Kormosmajor felett az álldmúira. Ez azét a közleke­dést vonal Tereske-Romhauy felé a megye keleti részé­re P.-Berkiig a vörösharaszti patakon egy alig méter­nyi, széles rongyos kőhíd volt, nemrég azt is elsodorta a zápor. A másik kivezető út a Borsos-Berinkébe és így a honti államúthoz vezető. Ez a közlekedési vonal dél­nek Vác, Verőce, Jenő felé is. Téli időben rajta csak hat ökör húzhatja ki az elakadt szekeret. A harmadik kijáró út, mintegy 2 km hosszúságú vonalon Nagyorosziba visz, honnan Hontmegyéhez futhatni. Nagyoroszi A uak a Budapestje, ott van a postaállomás, ott van gőzmalom, ott van pi­ac, fűszeres és egyéb bolt, ott vannak á mészárszékek­ahonnan láthatja el magát falunk a szükségesekkel. Ám oda szekérrel jutni életveszélyes. Vizsgálja meg, aki kételkedik. A neg}/edik kijáró út az, mely Patak felé és azon at B.-Cyarmatra, a megye székhelyére vezet és melyet B.-Berinkeíg sőt talán Diós-lemig a vármegye egykor vicinális útnak jelölt ki és határozott. Oh szent Itatá­rozat és boldog vicinalitás! Elég volna fele is a jóból, tudniillik titulus nélkül is egy járható út. lássuk csak, milyen azon út, melyen B -Gyarma­tról Horpácsig, vagy vissza kell menni. Az államairól Riba f- botárig hábo­rítatlan ősi szakarái homok és pedig az államúttól kezdve a dejtári vasútállomáshoz vezető útszakasz töl­tése 1 km hosszúságban épen a Lókos patak fölé épített 2 faludnál oly keskeny, hogy azon két üres szekér is alig térhet ki egymásnak, holott éppen ezen útszaka­szon közlekedik Vadkert és annak nagy vidéke a vas­útállomással, oda szállítva a Bpsst felől jövő minden­féle terheket; Ezekkel ha szemközt találkozik jármú, órákig megakad a közlekedés. A vasútállomástól Deftár község széléig három­négy tengelyig érő tavon kell a lónak, szarvasmarhá­nak átgázolni, míg eljut Dejtár alatt a kapaszkodó po­koli szorosba, hol méternyi mély árkok szélein nagy el­szántsággal juthat fel, vagy törheti nyakát a jámbor utazó, aki megfizette mindenféle út aduját. Innen azu­tán megint töltésszerű hepe-hupás homokos és sáros talajon és két vagy három (száraz időben is helytálló) halastón át hajókázva, jobbra-balra féloldalt (ha fel nem dőlt) elér a merész vállalkozó a jános-puszta ha­Mrcsücskön egy keskeny szorosba, melyben (eskü­szöm az útbiztosokés szolgalmak üdvösségére) semmi kitérést meg nem tűrő s most nyaktörő gödrökkel is el­látott lejten mindenről lemondó elszántsággal kell át­hatolni, Hogy eljusson ismét egy patak hídjának kor­nyékén az elkárzottaknak száni sárgödrök megvívásá­ra, és ha ez sikerült, akkor feljutunk a pataki partra, (vagy mondjuk: hegyre) melynek leereszkedőjénél a megváltó feszülete előtt keresztet vetve magunkra és lelkünket kegyeibe ajánlva, a 'e a mennyei zuhatagok által 2-3 lábnyira mélyített természetes csatornák és kimosott hasadékok omló partján be áfa­hiba szekerünkkel, és ha ezt épségben megéltük, akkor benn a faluban a régi kőhíd mellett felállított kisded kápolna előtt ismét hálát sóhajthatunk a mindenható irgalmasságának, hogy eddig megtartott. Csakhogy még nincs vége a keserves vándorlásnak, Patakon a templom- és lelkészlak között, a pincesoron, a vályog­vetőnél ismét scillák és charibdisek között kell átjut­nunk, és azután Mostohafalva (azaz Horpács) felé az oroszi patak hídjáig a sáron áthatolni, ha bírsz, mert innen már nem egyszer négy lovas hintó is insszafor­dult. Itt már nem homok, de szurokkal versengző 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom