Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

HAUSEL SÁNDOR A horpácsi birtok Nagy Iván és felesége horpácsi birtokaikat fokozatosan szerezték meg. Ezek közül első a falu szélén álló ház volt, ahova az 1860-as évek közepétől nyaralni lejárt az egész család, de elsősorban a feleség a gyerekekkel. Amikor a falu központjában lévő „rezidentialis" ház 1872-ben a birtokukba került, átköltöztek ide, ami 1878 után kisebb átalakításokkal állandó lakóhelyük lett. Ezeken kívül még három házingatlant vettek az 1880-as években.

14 A horpácsi határban a Völgységi és Homoki dűlőben több mint 43 hold földjük volt, emellett a Hársasi dűlőben több mint egy kh szőlő. Horpácsi birtokát 1896-ig maga irányította, ekkor azonban, nyilván előrehaladott kora miatt, 10 évre bérletbe adták a pataki Csillag Somának. Halála után Mikszáth Kálmán vette meg horpácsi birtokait.

15 A telekkönyvi bejegyzések alapján az alábbi horpácsi ingatlanvásárlásokról és eladásokról tudunk: — a Dedinszky örökösöktől 1889-ben vették meg 6600 forintért a 18., 74., 84., 112. számú telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlanokat; — 1873-ban,részesül szőlődézsma váltságban a Gelle örökség révén; — 1879-ben eladják a 88. tjk-ben bejegyzett 23. számú házat 200 forintért Koronyi Máriának és Pöstényi Jánosnénak; — 1879-ben a 29. tjk-ben bejegyzett ingatlant 200 forintért megveszik Koronyi Máriától, Pöstényi Jánostól és Hankus Zsuzsannától. — Itt kell említenünk a tolmácsi, „a falu alsó végén állott" házukat, amelyet 1881ben bontattak le. A bírósága alatt, 1889-ben készített házösszeírás szerint Nagy Ivánnak a következő házai voltak Horpácson: a 12. számú, amely „elpusztíttatott", a 23. számú, amelyet Pöstényi János vett meg, a 24. számú, amelyet Dedinszkyéktől vett, a 36. számú, amely Dedinszkyék cselédháza volt, ekkor már nem állt, a 42. számú, amely a lakóházuk volt 1872 óta, illetve a kiköltözés óta.

16 Mit jelentett számukra a „falusi gazdálkodás", ahogyan azt a 80-as évek elején írt levelében Luby Károly megfogalmazta? Amenynyire a szűkszavú bejegyzésekből ki lehet venni, a horpácsi évek gazdálkodásában munkamegosztás volt a férj és a feleség között. A feleség intézte a háztartással és a kerttel kapcsolatos munkákat. A férjé volt a birtokok igazgatása, a kapcsolat tartása a bérlővel, a termény értékesítése. Ezért aztán nem volt ritka eset, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a váci, a nagyoroszi vásáron búzát adott el, a balassagyarmati, ipolysági sokadalomban szarvasmarhát vett avagy eladott. Igen eladott, mert az istállóban borjúneveléssel foglalkoztak, amit rövid tartás után rendszeresen értékesítettek. De lovak is álltak az istállóban, legalább 2 pár. Ezek egyrészt a hintóhoz kellettek, másrészt a gazdasággal kapcsolatos fuvarozási feladatokat látták el. Ezeket is vásáron vette Nagy Iván, de kapott a dunavecsei birtok bérlőjétől is. Az állandóan tartott tehén és ló mellett alkalmanként kaptak ajándékba juhot is, illetve vágásra évvégén beszereztek 1-2 sertést. Állatállományának nagyságát pontosan nem lehet meghatározni, annyi bizonyos, hogy 1896-97-ben 2 év alatt 42 szekér trágya gyűlt össze. Az állattartáshoz a takarmányozási hátteret a birtok jelentette. A növénytermesztésben a fő termény a rozs, a zab és a búza volt.

17 A szőlő borral látta el a családot, ami a gyakori vendéglátás alkalmainál az elengedhetetlen borozgatáshoz kellett. A birtok személyzete kocsisból és egy mindenesből állott. A háztartás körüli gazdálkodásból sohasem hiányzott a gyöngytyúk- és a kacsaültetés. A kertben elsősorban salátát, uborkát és paradicsomot termelt „Mari néni". De 134