Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)

meg nem szerezték.

10 Ez utóbbi, Nagy Iván által híressé vált ház halála után emléktáblát kapott, de ez sem védte meg az enyészettől: 1910-ben már düledező állapotban volt s nemsokára lebontották.

11 Ebben a házban élték végig azt a húsz évet, amelynek fontosabb mozzanatairól az alábbiakban lesz szó. A földbirtokos Nagy Iván Apja halála után (1844-ben) az osztozkodáskor Nagy Iván a könyveket kapta a hagyatékból, meg talán annak az emlékét, hogy mit jelent távoli földek és ingatlanok birtokosaként bérlővel szót érteni, illetve az évi bért elkönyvelni. Mert Nagy Ferenc, Nógrád vármegye levéltárosa személyesen nem sok kedvet érzett a gazdálkodáshoz. Pedig lehetősége lett volna, hisz földje volt a Jászságban és Gömörben, háza Jászárokszálláson és Balassagyarmaton. Úgy tűnt, hogy Nagy Ivánnak, lévén birtoktalan, ilyen jellegű gondjai nem lesznek. Számottevő vagyont nem örökölt, tehát vagy hivatalnoki, vagy értelmiségi pályán kell majd keresnie megélhetését. Még harmincéves korában (1854) írta Toldy Ferencnek azt a levelét, amelyben az egyetemi állással kapcsolatban magáról úgy fogalmazott, hogy mivel „Tökéletesen proletárius lévén..." lenne hajlandósága az álláshoz. Gondolhatta-e vajon, hogy 1-2 év múlva, de különösen az 1860-as évek végétől nemcsak Clió titkait kell fürkésznie, hanem a mezei gazdálkodás rejtelmeit is? Bérlőt fogadni, kocsissal és cseléddel bajlódni, terménnyel és jószággal vásározni, zálogot kiváltani és rokonnal jussért pörölni? Pedig megházasodása után felesége örökségei révén ez történt. Még az Országgyűlési Napló szerkesztője 1873-ban, azért egyik kérvényét mint „horpácsi közbirtokos" írta alá, de az öregségében (1890-ben) kiállított útlevelébe sem valamiféle tudományos foglalkozás-megnevezés vagy társadalmi rang került, hanem az hogy földbirtokos.

12 Sőt a borsosberényi halotti anyakönyvben foglalkozásaként az áll: nagybirtokos. Tudósként, de birtokosként is szól róla a „Borovszky".

13 Mikor Csató Máriát 1855-ben mint „pesti egyetemi könyvtárnok" az oltár elé vezette, a menyasszonynak már egyik szülője sem élt. Ekkor apja, Csató Pál már 14 éve a pozsonyi Szent András temetőben nyugszik. Anyja, Gelle Karolina 7 évvel korábban hunyt el Szügyben. Míg apjától a kéziratokat, anyjától a földet, házat és osztályrészt örökölte. Anyai nagyanyja, Urbányi Mária után Gömör megyei föld- és házbirtokokat, anyai nagyapja, Gelle Károly után pedig a horpácsi ingatlanokat. Amikor Csató Mária 1848-ban 11 évesen teljes árvaságra jutott, gyámja, jövedelmének kezelője anyja testvére, Balázsovicsné Gelle Mária lett. Ha tehát 1855-ig valóban csak szabad foglalkozású értelmiségiként akart is élni, házasságkötése után ezt, akarta-nem akarta, de nem tehette. Sőt, az 1855-től általa képviselt vagy kezdeményezett zálogviszszaváltó, gondnoksági perek, árverések, vásárlások azt a feltételezést engedik meg, hogy kifejezetten törekedett a „kétlakiságra". A nem teljesen, meglehetősen szórványosan ránk maradt gazdasági jellegű feljegyzésekből, bejegyzésekből és iratokból azt véljük felsejleni, hogy talán nem is volt teljesen ellenére a „másodállású földbirtokoskodás". (A gazdálkodás iránti komoly hozzáállását mutatja, hogy a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesületnek is tagja volt.) „Földbirtokosként" három felé kellett figyelnie: a horpácsi, a dunavecsei és a gömöri birtokokra. És vajon melyik mit jelentett Nagy Ivánék számára társadalmi rang és anyagi vonatkozás tekintetében? Egyenkénti tárgyalásuk kíván erre a kérdésre választ adni. . 133 *