Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hausel Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878-1898)
1877 szeptemberétől 1878 tavaszáig tartó időszakot végigbetegeskedte. Az orvosi vélemény végképp meggyőzte, hogy változtatnia kell életmódján, el kell hagynia „az életszervezetre rombolólag ható fővárosi légkört" - írta 1878 májusában Ghyczy Kálmán házelnöknek 7 , akinek a levele szintén azt erősíti meg, hogy költözésének oka a betegség volt: „Egyébiránt tiszta szívből óhajtom, hogy a nyugalom és ferdő használata Tekintetes Uraságod egészségét tökéletesen helyreállítsa, és ekképpen Tekintetes Uraságodban egy a Haza körül sok érdemet szerzett férfiút a nemzetnek még sok évre megtartson." 8 Nyugdíjként évi fizetésének (2400 forint) ötnyolcadát, 1500 forintot szabott ki a házbizottság. Ezek után nem maradt más hátra, mint Pestről kihurcolkodni, ami július 11-én meg is történt. S hogy miért Horpácsra? Ennek bekövetkeztében közvetve és közvetlenül minden bizonnyal a feleség lehet az ok. Hiszen Csató Máriát a gyermekkora, a házassága a horpácsi templomban, az anyai ágon öröklött részek, 1868-ban tragikus hirtelenséggel meghalt kisfiúk és kislányuk sírhantja mind e faluhoz kötötték. 1878 és 1883 között gazdaságának ügyei, a környékbeli rokonok és ismerősök meglátogatása, azok horpácsi megvendégelése, kiterjedt levelezése, házának bővítése, könyveinek és (elsősorban genealógiai) iratainak gyűjtögetése és rendezgetése voltak legfőbb foglalatosságai. Meg persze évente a zsélyi, a vihnyei vagy a pöstyéni fürdő elmaradhatatlan felkeresése. S egészsége lassan kezdett helyrejönni, 1880-ban már gyalog ment át Nagyorosziba. 9 Kapcsolatai pesti ismerőseivel nem szakadtak meg, ő maga is egyre többet járogatott fel. 1881-1882-ben részt vett az Akadémia ülésén és a Heraldikai Társaság alakuló összejövetelén is, amely a következő évben alelnökévé választotta. Ettől kezdve megyebeli közéleti aktivitása is megnőtt. Élete alkonyán, 1890-ben az öregedő genealógust újabb családi tragédia sújtotta: egyetlen örököse, 34 éves nőtlen Aladár fia, dunabogdányi körorvos meghalt. Horpácson született, Horpácson temették el. A házasságuk utáni években is gyakran megfordultak ünnepek táján és nyáron a nagynénjénél, amíg vele a viszonyuk meg nem romlott. Ezután ismerősöknél háltak meg, de úgy látszik a horpácsi nyaralásokhoz továbbra is ragaszkodtak. S hogy a vidéki lét teljes feladása Nagy Ivánnak sem lehetett szándéka, erre abból következtethetünk, hogy 1863 végén házat vett. Megvásárolta 50 forintért Pletrich Jánosnak a falu szélén álló 12. számú házát (az udvarral együtt egy 671 négyszögöles telek volt), amit az 1866-os átalakítás után (egy kamse a Nógrádi Lapok és iradóban (1892) rából konyhát és szobát csinálva) használtak horpácsi kirándulásaik alkalmával egészen 1871-ig, amíg a „rezidenciális" házat Pályám alkonyárt' Itt van már az utolsó felvonás! A szerepnek közéig a vége. Körülem tarolt, dúlt az elmúlás A vésznek csak kínja maradt égve. De lángol még hát bennem egy szikra Ez feszít és sarkal még, hogy éljek; S nem térít el utam tói sem szikla, Sem özönvíz, sem gáncs döcs-ének. És majd kényszerülten elhunytam Küzdelmes fáradalmam végre Mert híven s becsülettel harczoltam Büszkén tekintek földre és égre. " Szerk. Úr. Eletemben egy versemet merészeltem kiadni, érezvén, hogy nem születtem poétának. De miután több barátom folyvást pengeti Apollo húrját, olykor engem is érintve, legyen versem kiadása az én utolsó legnagyobb vétkem. 131
