Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője
lenik meg a bibliográfiai adatok között a Tragédia könyvalakbeli megjelenésének híre is. (II. köt. 99. p.) A pontos leírás így szól: „Madách Imre. Az ember tragédiája. Dráma költemény. Kiadta a Kisfaludy-társaság. Pest. 1861. Nyomt. Emich G. 8r. 2181. Nem árultatik." Ez az utolsó megjegyzés azt a tényt jelzi, hogy a könyv nem került könyvárusi forgalomba. A Kisfaludy Társaság tagjai kapták meg könyvilletményként, csak a második kiadás került a könyvkereskedésekbe. Végezetül még két kisebb hír jelent meg, amely érinti Madáchot. Az egyik különösen kedves lehetett a lapszerkesztő Nagy Ivánnak, hiszen egy új lap megjelenéséről számolhatott be, amely ráadásul Balassagyarmaton látott napvilágot. Először csak egy mondat jelent meg (I. köt. 465-466. p.), amelyben átveszi a hírt: „Balassagyarmaton Jeszenszky Danó szerkesztése alatt Felvidéki Közlöny című lap fog megindulni." Majd az első szám után már valamivel bővebben kommentálta az eseményt: „Balassagyarmaton - írja - szintén octob. elejétől kezdve 'Felvidéki közlöny' című lap jelenik meg, szerkesztője a jeles készültségű Jeszenszky Danó. Mutatvány száma Madách Imréről, Szontagh Páltól stb. hoz cikkeket." (II. köt. 176. p.) A másik a Tragédia egyértelmű korabeli sikerének újabb egyértelmű bizonyítéka, hiszen az első idegen nyelvű fordításokról szól, pontosan a Ditze Sándor által készített német nyelvű kiadás lehetőségéről, amely aztán meg is valósult. A Kolozsvári Közlönyből vesz át egy hírt Nagy Iván (II. köt. 492-493. p.), amely szerint „Dietze Sándor, ki a magyar nyelvet pár év óta tekintélyes megbízás folytán hazánkban tanulmányozza, s Vörösmarty, Petőfi, Arany, Dózsa stb. több költeményét igen sikerülten fordítá már németre, közelebb az 'Ember tragédiája' fordítását végezte be." Az Értekező szerzői Szükséges néhány sorban bemutatni az Értekező munkatársait is, keresve azokat az összekötő szálakat, melyek a szerzőket e laphoz, illetve a két szerkesztőhöz kötötték. 16 Knauz Nándor, a másik szerkesztő (1831-1898) kiváló felkészültségű történész, a magyar egyháztörténet írás nagy személyisége lesz. Ekkor már akadémiai tag, a pozsonyi és az esztergomi levéltárak kutatója. Az Értekező kiadása idején esztergomi könyvtáros, érseki levéltárnok, így semmiképpen nem tekinthetjük a Nagy Ivánnal való közös munkálkodást véletlennek, hiszen hivatásuk, érdeklődésük többszörös szállal kötötte össze őket. S esztergomi munkahelye magyarázza azt is, hogy a lap kiadóhivatala ebben a városban volt jegyezve. Id. Bartal György (1785-1865) ekkor már igen idős államférfi, nagy és tekintélyes közjogi múlt áll mögötte. Kedvtelésből írt történeti és jogtörténeti munkákat. Botka Tivadar (1802-1885) ugyancsak az idősebb nemzedék tagja, tekintélyes jogtörténész és akadémikus, Bars megyében élt, e megye múltját kutatta. Csery József (1807-1866) Nagy Iván közvetlen munkatársa, ő is az Egyetemi Könyvtár egyik őre. Zólyom megyei származású a történeti kérdéseken felül irodalomtörténeti kutatásokkal is foglalkozott. Csete Antal prépost, esztergomi őrkanonok (1804-1872) kevés publikációt jelentetett meg, ez a Gizella királyné sírját kutató tanulmánya a legjelentősebb műve. Fabó Andrást (1810-1874) már említettük. Nagy Iván földije, hiszen Losoncon született. Nagyon sokat publikált, 38 évig tartó agárdi evangélikus lelkészsége ellenére sem szakadt el a levéltáraktól. Fraknói Vilmos (1843-1924) mint említettük, ekkor végzi a pesti egyetemet. A jelentős egyházi pályafutás és történetírói teljesítmény első lépcsőjénél Nagy Iván segítette 115
