Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY őt, ezzel az első publikáció közzétételével. Kanitz Ágost (1843-1896) szintén ifjú ekkor, Bécsben végzi botanikai tanulmányait. Kisfaludy Zsigmond (1837-?) ugyancsak fiatalember, Esztergomban teológiai növendék. Ifj. Kubinyi Ferenc (1836-1903) már komoly forráskutatónak számított ekkor, külföldi útjai során alapos művészettörténeti ismereteket szerzett. Májer Károly (1830-1890) nógrádi származású, Nőtincsen született. Inkább csak írogató értelmiségiként tarthatjuk számon, nem felkészült tudós. Hasonló műkedvelő kutató Nopcsa Ferenc báró (1815-?) a hajdani katonatiszt, jelentős tisztségek viselője. Olaszországban is kutatott levéltárakban. Novak Lajos ugyancsak földije volt Nagy Ivánnak. Az 1842-ben született fiatalember ekkor teológushallgató Esztergomban, így kerülhetett oda az Értekezőhöz szerzőnek. Divényben született, így nem véletlen a témaválasztása. Pesthy Frigyes (18231889) viszont már elismert tudósként küldött írást az Értekezőbe. Hihetetlen munkabírású történész, ekkor még Temes megyében élt. Rakovszky István (1832-1891) igazi dilettáns. Birtokán gazdálkodott s úgy foglalkozott levéltári kutatásokkal Pozsony levéltárában. Szilágyi Sándor (1827-1899) ekkor már jeles történész. Nagykőrösön tanít, abban a tanári karban, ahol Arany János is, és még néhány kiemelkedő magyar tudós. Télfy János (1816-1898) a pesti egyetem tanára volt, a görög nyelv és irodalom tanszéken. Már európai hírű klasszika-filológus. A névsor alapján nem tudunk képet alkotni magunknak Nagy Iván szerkesztői koncepciójának személyi vonatkozásairól. E felsorolt névsor tagjait semmi sem köti össze. Társadalmi állásra, felkészültségre és szakmai teljesítményre nézve jelentősen különböznek egymástól. Vannak közöttük egészen fiatalok, még egyetemisták, pályájukat éppen elkezdők, vannak befutott sze116 mélyiségek és meglehetősen idős emberek is. Jó néhány műkedvelő, a korszellemnek megfelelően hasznos időtöltést vállaló személyt is látunk, akiket az egyéni ambíciókon kívül a tettekre váltható hazaszeretet buzgalma is vezethetett a levéltárakba. Vannak közöttük, mégpedig nagyobb számban, vidékiek. A hazai tudományos élet ekkor még jóval szórtabb volt, s nagy budapesti szellemi koncentrátum nem alakult ki. Jelentős szellemi műhelyek működtek a hatalmas ország nagyvárosaiban s nagyon komoly értékeket rejtettek a még nem, vagy alig ismert levéltárak. Nagy Iván szerző választásában látunk egyfajta baráti kötődést, a közös szülőföld erejével meghatározott kiválasztást is. Végső summázatként azt mondhatjuk, hogy Nagy Iván alapvetően, legalábbis a folyóirat első fél esztendejében teljesen csak a kapott anyagokból dolgozhatott. A beküldött kéziratokat igyekezett szerkesztői koncepciójához igazítani. Minden bizonnyal a második évben már tudatosan akart választani és megfordítani a sorrendet. Ez a lehetőség azonban nem adatott meg neki, A Magyar Tudományos Értekező azonban így is fontos része lett a magyar történettudományi folyóirat történetnek. Jegyzetek 1 Madách Imre összes művei. Szerk. Halász Gábor. Budapest, 1942. (a továbbiakban: MÖM) 2. köt. 1112. p. 2 Uo. 2. köt. 932. p. 3 Uo. 2. köt. 933. p. 4 Vasárnapi Újság, 1862. 7. sz. (febr. 16.) 82. p. 5 Uo. 1862. 7. sz. (febr. 16.) 82. p. 6 Budapesti Szemle, 15. köt. (1862) 231-232. p. 7 Budapesti Szemle, 15. köt. (1862) 231-232. p. 8 Kovács Anna: Nagy Iván. In: Reformgondolkodás, Magyarországon a XIX. században. Salgótarján, 1989,199. p. 9 Glatz Ferenc: Kísérlet történelmi folyóirat indítá-