Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY lasztási okmányok már elküldettek." Ugyancsak ebben a lapszámban közli a Kisfaludy Társaság titoknokának, titkárának, Greguss Ágostnak a híres jelentését a társaság munkájáról, amelyben tájékoztató címén Greguss valóságos és érdemi ismertetést közöl a Tragédiáról, végig elismerő, sőt lelkesült szavakkal ecsetelve, messze túllépve a jelentés objektív kötelmét. (I. köt. 180-181. p.) Majd a siker újabb állomásának, Madách székfoglalójának a hírét is bejelenti. (I. köt. 371. p.) Ekkor olvasta fel bemutatkozásként művészeti értekezését Az aesthetica és a társadalom különös befolyása címmel. S egyúttal megjegyzi, hogy Madách a Társaság alapító tagja lett. Azaz az alapszabály szerint egyösszegű, nagyobb mennyiségű pénzzel támogatta azt. Mi tudjuk azt, hogy a Tragédiáért járó tiszteletdíjat adományozta a Társaság céljainak megvalósítására. A könyvészeti rovatban majd csak ezután jeKedves Barátom! Régóta nem voltam olly sűrűen elhalmozva napi teendőkkel, mint e hó elejétől fogva; ez az oka, hogy nagyon becses leveledre válaszomat csak most küldhetem. Bocsáss meg e késedelemért! Soraid bizonyossá tőnek ama erős és kellemes hitemben, melly szerint az „Ember tragoediája

n jeles szerzőjéül tisztelhetlek és tisztelhet a világ! Engedd eg nekem így kifejeznem magamat, mert nem kereti szavak ezek, nem illetéktelen öltönye azon igaz baráti és hazafiúi örvendező részvétnek, melly valódi belső érzésemből fakadt. Én művedet még nem olvastam, s különben is illetékes bírálójául nem is merném magamat állítani, de Toldy Fer. és Gregus Ágosttól hallottam a magasztalást; az előbbi roppant elragadtatással s valóban a nemzeti irodalom iránti igaz ügyszeretetével, mellyet tőle eltagadnunk nem lehetett, nyilatkozott róla. Elmondta, hogy a Kisfaludy társaság azon gyűlése lángoló örömmel és a meglepőt, nagyszerűt követni szokott ámulattal hallgatta azon néhány jelenetet, mellyet belőle Arany felolvasott - és oüy benyomást tett az a jelen voltakra, hogy utána Szász Károlynak kellvén (előre tett bejelentés szerint) jelolvasást tartania; ez azzal fogott felolvasásához, hogy kijelenté, miszerint ő olly ritka, drága és fenséges csemege megízlelése után, millyen aTe tragoediád volt, restelli olvasni az ő költeményét, főleg azon pillanatban, mert érzenie kell ama nagyszerűnek hatása után az ő - úgymond - különben is középszerű költeményének gyengeségét és elhangzását. Toldy azt is mondta még, hogy műved német vagy egyéb nyelvre is lefordítva (mi okvetlen megfog történni) biztosan világ hírűvé váland, és epochal fog csinálni a világirodalomban. Szóval pedig szerinte Vörösmarty az első, most Te vagy a m. irodalom második fényes csillaga. - Gregusstól is hasonló magasztalásokat hallottam. Szerinte a Te műved kerekded, egész, és olly remekül kivivé, hogy ebben Faustot meghaladta stb. S ő is szintén világ hírűségét jósolja. Egy úttal ő figyelmeztetett, és most már arra én is kérlek, szíveskedj Arany János mielőbb, nehogy elkéssék, ßlhatalmazni, hogy műved neved alatt jojón ki. Valóban e dicsőséget megérdemli irodalmunk, tégy tehát félre már most erre nézve mindén szerénykedést, és hadd, hogy álljon ott neved, mellyre büszke lón a nemzeti irodalom. De kérlek siess eföl hatalmazásoddal. És ezek után nincs egyebet kívánom, mintíiogy a magyarok Istene áldjon meg Téged még hosszú élettel, és jó egészséggel« hogy az „Ember Tragoediáját" egy más hasonló nagyszerű műved követhesse, hogy az ne álljon Bánk bán módjára tőled egyedül, ámbár ezzel iß „exegisti Tibi monumentum aere perennius". Én pedig, ki eddig tisztelőd és barátod voltam, leszek s vagyok már most bámulód! és örvend lelkem, hogy Nógrádnak illy dísze is van. Te pedig igaz résztvevő baráti örömem nyilvanyítását fogadd szívesen s olly őszintén, mint én azt érezem. A „Nemzetiségről" irt czikkeidet (vagy beszét olvastam a M. orsz. ban, és örömmel, érdekkel, é>. zettel olvastam; nekem remek; de mintha nem e; jelent volna meg, legalább még valamit mintha nom kellett volna. Úgy van e? Vagy bé volna fejezve? Egy „Tudományos Értekező" czimű folyóiratot fogok egy akadémikussal szerkeszteni, nagyon leköteleznél, ha fiókjaidból valami ott heverő efelé czikkel maj meg örvendeztetnél. A programfélét most nyomják. Majd küldök. Az Új M. Muzeumot óhajtanok pótolni. Isten áldjon meg, s méltass továbbra is nagybecsű barátságodra, ki maradok hű tisztelő barátod Nagy Iván 114