Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY pezést vagy hogy megalkották a gyorstüzelésű puskát (II. köt. 177-178. p.). Különösen érdekesek számunkra a nógrádi vonatkozású hírek. Ezekből tudjuk meg, hogy Szécsényben egy építkezés során török temetőre bukkantak. Koporsószegek, gyűrűk, pénzek kerültek elő egy 17. századi sírból. (I. köt. 280. p.) A következő lapszámban ehhez a hírhez kapcsolódva Nagy Iván először jelentkezik saját írással. Arra utal, hogy a szécsényi leletről számos hazai lapban jelent meg tudósítás, tele tévedésekkel, torzításokkal. Elsősorban a Hölgyfiitárra céloz, amely Domaházi Szécsény várának utolsó kapitánya címmel közölt tudósítást, s amelyet - növelve a bajt - átvettek a hazai lapok is. Nagy Iván a rá jellemző precizitással, a történeti források felsorolásával, az ide vonatkozó részletek ismertetésével Tinódy, Istvántfy, Forgách Ferenc műveiből vett idézetekkel cáfolja a tudománytalan híresztelést s leírja az e források alapján rekonstruálható hiteles történetet. Még egy nógrádi hír bukkan fel (II. köt. 270-271. p.), Rómer Flóris Mátraverebélyen talált egy 1605-ből datált feliratos harangot és megtalálta Veréb Mátyás 16. századi sírkövét is. A Halálozások rovat minden lapszámban szerepelt. Nem lehet felismerni, milyen elvek alapján válogattak a beérkezett gyászjelentésekből, hiszen vannak köztük tudósok, tisztek, színészek, gazdák, tanárok, lelkészek, írók. A lap első száma még igen jelentős névsort közöl az 1861. év halottairól, s itt még egy-két alkalommal fontosnak vélt megjegyzéseket is fűz a személyekhez, pl. Burkus Rozália 105 éves korában hunyt el, s a szerkesztő megjegyzi: „életében soha beteg nem volt és még aggkorában is egyik faluból a másikba gyalog járt gyermekei látogatására." Később ezek a megjegyzések megszűnnek, egyetlen különbséget tesz: külön közli a hazai és külön a külföldi elhunytakat. Ehhez hasonlóan, minden lapszámban találkozunk az Irodalmi napló nevet viselő rovattal. Rendkívül vegyes összeállítás, zömében az irodalom, az irodalomtudomány és történettudomány hírei szerepelnek, de van benne zeneművészeti adat, művészettörténeti vonatkozású hír, művelődéstörténeti híradás, sajtótörténet, oktatásügy stb. A szerkesztők nyitottságát, mindenre érzékenységét jelzi a hírek sokrétűsége, a történettudományhoz kapcsolódó határterületeken való böngészés. Sajátossága még, hogy nagy előszeretettel közli az újdonságokat; az új lapindításokat, az új szellemi eredményeket felmutató művek megjelenését. Mintha azt a szándékot látnánk e mögött, hogy a meghirdetett célnak megfelelően elsőrendűnek tartja a közönség folyamatos tájékoztatását a magyar szellem s így a magyar nemzet töretlen alkotókedvéről, tehetségéről, annak fontosságáról. A színes választék igazolására néhány írást, tudósítást említünk. így a lapban olvashattak kishíres tájékoztatót a hazai folyóiratok megjelenéséről, hány lap jelent meg Pesten és vidéken; Tasso műveinek új fordításáról; milyen ajándékokkal gyarapodtak közgyűjteményeink; a Pesten tervezett állatkertről; egy vitáról, amely Révay Miklós születési helyéről és idejéről folyt. Hangsúlyosan és többször írnak arról, hogy magyar tudósok, Kubinyi Ferenc, Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold Konstantinápolyba utaztak az ott esetleg fellelhető Corvinák felkutatására. Előkerült Apáczai Csere lános eddig elveszettnek hitt művéből egy példány, s meg is adja a Magyar logicatska pontos könyvészeti leírását. Hírek szerepelnek az új könyvek, új zeneművek megjelenéséről, s örömmel adja hírül a pesti egyetem 82. évfordulóján rendezett ünnepséget, amelyen díjat nyert Franki Vilmos növendék pap is, aki a lapban is publikál, s aki Fraknói Vilmos 112