Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

néven lesz meghatározó alakja a magyar történettudománynak. Meglepő, hogy a külföldi vonatkozású hírek között túlsúlyban szerepelnek a francia tudományos életből származó tudósítások. Volt rá eset, hogy a francia tudományos akadémia pályatételeit részletesen is közölte. Az angol vonatkozásúak közül egyet lehet kiemelni: nem minden célzás nélkül közli, hogy Shakespeare szülőházát megveszi az angol nemzet, ezzel is kimutatva háláját nagy szülötte iránt. A könyvészet rovat fontos feladatot teljesített. Korábban - a szerkesztő megjegyzése szerint - az Új Magyar Múzeumban közölték eddig a hazai könyvészeti irodalmat s annak megszűnése után ezt magukra vállalják. Minden lapszámban megtaláljuk az 1861-1862. évi magyar könyvtermés felsorolását, szakrendi csoportosítás szerint. A sorozat összeállítója Aigner Lajos, aki később Jécsai A. Lajos néven folytatja a sorozat közlését. Aigner ekkor még csak húsz éves, könyvkereskedői pályájának elején áll, de már most igyekszik megszerezni azt a hihetetlen nagy szakmai ismeretet, amelyet könyvkiadói és irodalomtörténészi munkásságában használ majd fel igazán. Folyamatos és hosszú, terjedelmes rovat volt Az értekező tárcája nevet viselő anyagrész. A legfontosabb tudományos és irodalmi intézetek gyűléseiről számolt be a jegyzőkönyv hitelességével. A Magyar Tudományos Akadémia egyes osztályainak üléseiről készített beszámolók alatt Toldy Ferenc és Szalay László neve volt olvasható leginkább. A természettudományi társaság anyagát Tóth Sándor jegyezte, míg a Kisfaludy Társaság üléseinek jegyzőkönyvét Greguss Ágost aláírásával közölték. Ezek készen vett anyagok voltak, amelyek megjelentek más hazai folyóiratokban is. Ezekben kapott az olvasó tájékoztatást az akadémiai ülések rendjéről, az akadémiai pályázatokról, tagválasztásokról, a közgyűlések lefolyásáról stb. Ide csatlakozott később a budapesti orvos egyesület tevékenységéről szóló beszámoló, de ezt már csak az utolsó lapszámban találhatja meg a tisztes olvasó. Madách Imre az Értekezőben Nem felesleges a megyetörténet szempontjából sem megemlítenünk: Madách Imrére vonatkozó hírek is szerepeltek a lapban. Ezen nincs semmi meglepő, hiszen ismert tény Nagy Iván és Madách közeli kapcsolata, barátsága, levélváltásuk gyakorisága. Am a közölt kis hírek kimondottan a tudósítás, az ismertetés igényével íródtak, a baráti kapcsolat nem befolyásolta a szerkesztő objektivitását. Pedig az első híradás (I. köt. 74. p.) ilyen lehetett volna. Madách Nagy Ivánt kérte meg, hogy az utolsó percben elkészült és letisztázott új drámáját, a Mózest adja be a Magyar Tudományos Akadémiára a gr. Teleki József pályázat lejártával.

15 Az Értekező Tárca rovatában, ahol mint tudjuk, az Akadémia osztályainak hírei is gyakorta megjelentek, a drámai pályázatok felsorolásánál említik Madách művét is, így: „3. Mózes. Tragoedia 5 felv. Jeligéje: És minden hatalmas cselekedetben és minden nagy rettenetességben, melyet cselekedett Mózes az egész Izraelnek szemei előtt. Móz.V. könyv. 34. r. 12. v." Az ezt követő hírek már a diadalról, a tragédia váratlan és egyértelmű sikeréről szólnak. Közli a megjelenés tényét, hogy a Kisfaludy Társaság könyvilletménye a tragédia lesz. Majd hírül adja a Társaság 1862. január 30-i ülését, ahol tagválasztásról döntöttek (I. köt. 173. p.): „Tagokul választották nevezetesen Bérczy Károly, Dobsa Lajos, Fábián Gábor, Lévai József, Madách Imre urakat, kiknek az illető vá113