Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

ben vitatkozna Ráth Károllyal. Mindezzel együtt fontos és alapvető műnek nevezi, amelyet ugyan a későbbiekben lehet és kell is kiegészíteni, de a dicsőség egyértelműen Ráthé. „Ha utána Amaricusok is indulnak, ez irányt adó és felfedező Columbus nevét biztosítandja." A másik recenzió már a lap második számában jelent meg (I. köt. 163-167. p.). Egy Garády nevű szerző küldte be, aki nem volt más, mint Fabó András evangélikus lelkész (1810-1874), a Tudományos Akadémia tagja, aki a Nógrád megyei Agárdon volt lelkész, innen az írói álnév. Réső Ensel Sándor A helynevek magyarázója c. művének első füzetét (Pest, 1861) recenzálta. Ő már szigorúbb, egyértelműen elmarasztalja Résőt a helynevek magyarázatában, mondván inkább hiszékeny, mintsem szigorú a magyarázatok érvelésében a szerző, s állítását számos példával igazolja. Végső summázata, hogy ezek alapján Réső Horváth István „iskolájához látszik tartozni" azaz a délibábos nyelvészek kései utódai közé tartozna ő is. A harmadik recenziót érdekes módon éppen Horváth István iskolájának haláláig hű tanítványai Gyárfás István (1822-1883) írta Molnár Aladár A magyar alkotmány történeti kifejlődése (Pápa, 1862) munkájáról. A kiváló felkészültségű recenzens korrekt bírálatot írt, néhány pótlást számon kérve a szerzőtől, bár megállapítja, hogy a mű alapvetően az ifjúságnak íródott, tehát fejtegetései csak ezen a szinten kérhetők számon. Amit viszont recenziója bevezetésében ír a kritikai feladatról, az pontosan megegyezik Nagy Ivánnak a lap bevezető írásában megfogalmazott szándékával, sőt annak tételes kifejtése is lehet. „Jelszavunk: az igazság és a részrehajlatlanság, melynek követelésétől semmiféle tekintetek sem fognak eltéríthetni, megjegyzéseinket valamint végítéletünket mindenkor kizárólag tudomány, a valódi tudomány igaz érdeke fogván meghatározni." (I. köt. 265. p.) A következőkben már csak egy olyan polémia szerepel a lapban (I. köt. 456-461. és II. köt. 49-56. p.) amelyhez alapvetően nincs köze a Tudományos Értekezőnek, csak helyet ad a hasábjain. Gyárfás István egy hosszú és bonyolult vitába kezdett Szilágyi Sándorral, Tóth János Halas város történetéről szóló könyvéről. A vitának számunkra csak egyetlen motívuma érdekes, amelyből kiderül, hogy Nagy Iván számára a szakmai vitában a tekintélyelvűség helyett maga a mű, a történettudomány objektivitása a meghatározó. Szilágyi Sándor ugyanis egy helyütt leírta, hogy Horváth Istvánt szerinte mindenki bírálja, de senki sem cáfolja. Erre látja szükségesnek lábjegyzetben megjegyezni Nagy Iván, hogy az a cáfolat, amit a magyar történészek megírnak hitelesen. Mindezek után tekintsük át az Értekező egyéb rovatait, amelyek több-kevesebb rendszerességgel ismétlődtek, valószínűleg a rendelkezésre álló anyag terjedelmétől függően kerültek a lapba. A Krónikás jegyzetek rovat időnként az Apróságok címmel kiegészülve jelent meg. Kishírek ezek, amelyekben a hazai és külföldi tudományos élet személyeiről adnak hírt, a lap profiljához igazodva. Különösebb kommentárt nem fűznek hozzájuk. A rovat tartalmát illetően elég hivatkoznunk az első számban megjelent gazdag híranyagra (I. köt. 78-89. p.), ahol olvasható beszámoló meteorológiai jelenségek megfigyeléséről, földrengésekről, nagy történelmi értékeket, pl. családi levéltárakat elpusztító tűzesetről, Katona József kecskeméti szobrának leleplezéséről, s híres régészeti leletek előkerüléséről. Ezeket egészítik ki a külföldi tudományos érdekességek, amelyek minden szakterületről veszik anyagukat. így hírül adják azt, hogy Niepcide feltalálta a színes fényké111