Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

vándorlásának történetét kutatja. Figyelme csak a Volgától a Kárpát medencéig terjedő szakaszra terjed ki, különösen figyelve arra, hogy milyen sok az ellentmondó adat és milyen sok a fantáziálás, amelyekkel ő a hiteles forrásokat szegezi szembe. Végső summázata a fiatal tudósjelölt történetírói munkásságának nemzeti irányultságát és meghatározottságát mutatja. A magyar nép „világhivatásának" célja a Kárpát-medencében a jeles szerző szerint: „közvetítőnek lenni a kelet bárdolatlanságá és a nyugat műveltsége között, megakadályozni a kelet bárdolatlanságának elterjedését nyugaton, és a Nyugat elsatnyulását keleten, a civilizáció áldásait átszivárogtatni keletre és a kelet erőteljességével felfrissíteni a nyugat erőtlenségét." (I. köt. 310. p.) Pesty Frigyes is régi oklevelek alapján kíván választ kapni írásban Zsigmond király elfogására és fogságának idejére. Botka Tivadar Országos gyűlölet, országos tisztelet című tanulmányában egy 17. századi Bars megyei históriát dolgoz fel számos forrás alapján. Végső következtetése inkább a forráshasználóknak szól, mintsem a történeti eseményekből leszűrhető tanulság: „Láthatni ebből, mily gazdag kútfők hevernek használatlanul a megyék levéltárában, melyeknek világosságra hozatala a nemzeti alkotmányos belélet megírására múlhatatlanul szükséges." (II. köt. 303. p.) Ezt a forrásközlő akaratot leginkább tán Télfy János publikációjában látjuk, aki öt hosszú részben szövegszerűen ismerteti azokat a görög fordításokat, amelyekben adatokat talált a szkíták történetéről. Egyébként a forrásközlésnek külön rovata volt a folyóiratban. Több számban találunk ilyen publikációkat, a záró számban egyenesen három is jelent meg ezekből. Rendkívül változatosak, családi levéltárak, egyházi gyűjtemények, kamarai archívumokban találják ezeket beküldőik. Tartalmilag is sokszínűek: Zrínyi Ilona és Thököly Imre levelei, Széchy Mária levele, I. Rákóczi György katonai fegyelmet szabályozó edictuma, Eszterházy Sándor urbáriuma mellett ifj. Kubinyi Ferenc itt folytatja az Uj Magyar Múzeumban megkezdett regeszta közlését, de ez a sorozata is megszakadt az Értekező megszűnése miatt. Négy egyháztörténeti tanulmányt is közöltek a szerkesztők, ami utal arra is, hogy az egyháztörténet írás egyre inkább önálló diszciplínává válik, művelői a magyar történettudomány igen kiváló tudósai lesznek, akik szintén rendkívül bőséges anyaggal dolgoznak majd, az egyházi levéltárak kimeríthetetlen forrásanyagára alapozva. Rakovszky István így ismerteti Pozsony két régebbi plébániáját, templomát, Knauz Nándor pedig a budai várpalota királyi kápolnáját, meglehetősen sok hipotézisre építve. Csete Antal Gizella királyné sírjáról értekezett. A veszprémi szerző a Passau és Veszprém közötti vitát folytatja, és e vita majd még száz évig húzódik. A források ellentmondásossága alapján igen korrekt módon foglal állást a sír holléte felől, de véleménye szerint az első királyunk özvegye Magyarországon hunyt el. Mintha neki szólna Balázsi Ferenc, aki a kemeji főesperességről értekezett, s ezeket írja a történész magatartásáról: „Egyben másban mindnyájan tévedünk, néha a legnagyobb tudós is téved, az ilyen tévedések megigazítása az igazság és tudomány érdekében nemcsak kívánatos, hanem egyszersmind szükséges." (I. köt. 246. p.) Az akkor egyre fontosabbá váló honismeret is megjelenik az Értekező lapjain. Egyre erősebben bontakozik ki az egyes megyékben, illetve nagyobb tájegységekben ezektől az évektől kezdve a szülőföld emlékeinek gyűjtése, mentése, feldolgozása. Nagy Iván lapjában több ilyen publikáció, elsősorban vár- és várostörténeti írás köthető ehhez a sorhoz. Valamennyi a már megismert gaz107