Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY dag forrásanyagra épül, kivéve talán Rakovszky Istvánnak Drégely váráról írott tanulmányát. A Hont megyei szerző a lassacskán kultuszhellyé váló Drégely hősét, Szondy Györgyöt „magyar Leonidásnak" nevezi, magát a romokat pedig „szent helynek". (Nagy Iván gyakran kirándult ide Budapestről családjával.) írásának célja nem más, mint felhívni a figyelmet a várra, s adatok, források keresésére buzdítani. A szerkesztő megjegyzése - egészen bizonyosan Nagy Iváné a szöveg -, hogy az esztergomi prímási levéltárban is bőven van adat erre, érdemes ott kezdeni a kutatómunkát. A Korpona városáról, Torna váráról és a divényi várról értekező szerzők hasonló módszerrel haladtak előre az adott település időrendjében. Sőt, tárgyalásukat kimondottan a meglévő történeti források datálásához szabták, azaz nem törekedve a teljes egész megírására, csak az általuk fellelt források alapján egyfajta történelmi vázlat megírására. A Tudományos Értekező hasábjain találunk művelődéstörténeti írásokat is. A már említett Garády azaz Fabó András egy tudománytörténeti összeállítást közöl. A Turóc megyei tudósokat mutatja be rövid életrajz, tanulmányok, működés leírásával és a művek felsorolásával. Ugyancsak ő Cvittinger Dávid Specimenéhez közöl pótlásokat, kiegészítéseket. Egyetlen nem eredeti, hanem átvett írása az Értekezónek az, amelyben Toldy Ferenc beszámol a Konstantinápolyban járt magyar tudósok Corvina kutatásáról. A Magyarország című lapból fontossága miatt átvett írás amúgy semmit sem szól a megtalált Corvinákról, hanem csak Mátyás király budai könyvtárát ismerteti. Ide soroltuk Nagy Iván egyetlen névvel jelzett írását is. A szerkesztői íratlan szabályok szerint a szerkesztő nem, vagy csak ritkán publikál a saját lapjában. Nagy Iván két tévedést kívánt kiegészíteni, amely véleménye szerint alkalmas torz és hamis tények elfogadtatására s így a történeti kutatásokra is árnyat vethet. Elsőként egy állítólagos, 826-ból származó kunavar gyűrűről állítja, hogy az hamisítvány. A gyanú alapja, hogy már eleve a „hamisításokkal is vádolt" régiségárus útján került Jankovich Miklós gyűjteményébe. Be is bizonyítja, hogy ez „nyomorú koholmány" s ezt ki kellett mondania, „nehogy ez utóbb a magyar tudományosság állására árnyat vessen." Másik cáfolatában Hunyady László temetésével kapcsolatos helytelen állítást cáfol meg, a végső summázatában itt is általánosítható igazságra utal: „Nagy baj az, ha az ember tanítani akar másokat olyan szakban is, melyekben maga sem jártas eléggé." (II. köt. 491. p.) Két jelentős történetelméleti írást is közöltek az Értekezőben. Szilágyi Sándor Körültekintés történeti irodalmunkban címmel két kérdést vizsgált. Milyen a hazai történetírás állapota és milyen a közönség kapcsolata. A kettő természetesen összefügg egymással. Arra a kérdésre, hogy „virágzik-e nálunk a történeti irodalom" nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel fe108