Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY meg kell rendelni, mert azt megköveteli a honszeretet. De egyetlen időszakban sem olvassa senki a megrendelt folyóiratot." Ezeknek a jellemzésére írta le a Dunántúlon átutazó Rómer Flóris, hogy „pompakönyvtárakat" rendeznek be, amelyek nem az olvasás céljára szolgálnak, hanem a megmutatás, a látszat kellékei, mint a zongora, amelyet tán soha nem nyitnak fel a szalonban.

12 Nagy Iván józanságát és nemzetismeretét jelzi a szerkesztőségi cikk kicsit váteszinek szánt, fent idézett utolsó mondata, amely jóslat egy esztendő múltán meg is valósult. Minden bizonnyal elsősorban anyagi gondokat kell látnunk a megszűnés mögött. Nagy Iván elbúcsúzó cikkében (Magyar Tudományos Értekező, II. köt. 519520. p.) a tartalmi és az anyagi igényesség együttesen jelenik meg. „Az irodalomban is igen méltányosan a munkás szorgalma és fáradsága gyümölcsét látni óhajtván" írja, azaz a szellemi és anyagi eredményekre egyaránt szükség van, s ha egyik sem jelentkezik, akkor közel a vég. Ugyanis a megszűnés legfontosabb oka nem a pénz, az előfizetők hiánya volt, hiszen az előállítás költségei megtérültek, hanem a közlésre szánt anyagok hiánya, kevés száma. Nem egyedi jelenség volt ez. Glatz Ferenc írja az induló Századok szerkesztési gondjairól, hogy itt is a szerzők érdektelensége volt az első évek legnagyobb problémája. Már a Századok második számába nem volt elegendő közlésre szánt írás. A szerkesztő Thaly Kálmán „hiába számított a félezernyi tagságtól újabb cikkekre, 2 hónap alatt sem gyűlt össze annyi, hogy azzal egy számot megtölthetett volna."

13 Kovács Anna már idézett tanulmányában említi, milyen sokszor sürgette barátait, a szerzőket írásokért Nagy Iván. Ráth Károlynak is ezt írta egy levelében: „...kérlek szíveskedjél a Komáromi hódoltságról szóló dolgozatoddal jelenleg nem nagyon elhalmozott szerkesztői fiókom mellett Értekezőnket megtisztelni."

14 Nagy Iván szerint is ez a legnagyobb baj: sokan ígérték a segítséget, hogy írnak majd a folyóiratba, de „sajnos, ezen erőknek legnagyobb része ígérete teljesítésében elkésett." Mivel ő már nagyon is jól ismeri a „tengődés meddő fáradalmait" nem vállalhatja tovább az ilyen jellegű és minőségű szerkesztői munkát, ráadásul szerkesztőtársa, Knauz Nándor is átlépett a most induló Magyar Sión szerkesztőségébe, egyedül maradt s mivel neki is „egyéb irodalmi vállalati voltak" egyelőre berekesztik a lapot, remélve, „ilyesféle vállalat tán kedvezőbb körülmények szerint megindítható leszen." Az Értekező rovatai A lap főszövege hét, meglehetősen jól megkülönböztethető tartalmi egységből áll össze. A természettudományi rovat kivételével valamennyinek közös eredője a maximális mennyiségű forráshasználat. Szinte mindegyikben meghatározó terjedelmet foglal el ez, ami nem véletlen, hiszen egyrészt a lap koncepciójához igazodnak a szerzők, másrészt Nagy Iván egyéni tudományos érdeklődése ekkor már teljes egészében a forrásfeltárás felé fordult. A nemzeti história átfogó történetével kapcsolatos írásokra ezt teljes egészében igazoltnak látjuk. Idősebb Bartal György antik szerzők tucatjait idézi forrásválogatásában, amelyekben a szkítákról történik valamilyen szintű említés. Az agg tudós e rendkívül gazdag válogatással alapvető célját kívánja szolgálni: „fajunk [értsd magyarságunk - P. M.] eredetének e szent ügyében a történeti igazat" kívánja kutatni. Franki Vilmos is hatalmas forrásbázissal dolgozik, amikor a magyar nemzet be106