Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője
— Tudományos rovat. Itt elsősorban a történettudományok köréből közölnek publikációkat, de a filozófia és olykor a természettudomány is lehetőséget kap. Értekezések, kutatások, nagyobb összegzések, életrajzi publikációk lesznek a műfajai. — Apróbb cikkek. Elsősorban a történelem és a régészet tárgyköréből válogatva. E rovaton belül az újdonságok, a kutatás során előkerült új források közlése a cél illetve a kísérletek eredményei. — Irodalmi napló. Ebben a rovatban kívánja a tudományos intézetek híreit, beszámolóit közreadni. „Ide vállalva a képző művészetek érdekeit is" fűzi hozzá. (Ami Nagy Iván egyéni érdeklődését tekintve, egyáltalán nem meglepő.) — Könyvismertetések és bírálatok. — Adattár, azaz „történelmi becsű" kiadványok közlése. — Könyvészet, benne a hazai könyvkiadás bibliográfiai szintű feltárása, de benne lesz a külföldön megjelent, rólunk szóló tudományos irodalom felsorolása is, azaz egyféle hungarica követés is. Nagy Iván annyira tapasztalt volt már, hogy tudta, e szakmailag igényes program megvalósításához első és legfontosabb feltétel a közönség pártolása, azaz megfelelő számú előfizető. És ezzel van a legnagyobb gond, hiszen korábban voltak idők, amikor három tudományos lapot is fenntartott a nemzet akarata és a közönség anyagi pártfogása. Reméli, most hasonlóval találkozik, amikor csak egy ilyen szakfolyóirat van az országban. Kulcskérdés ez minden hazai szakfolyóirat esetében, de Nagy Iván szer41. Nagy Ivánné 1861-ben kesztői koncepciójában nem elsősorban az anyagi biztonság lebegett. Egyértelműen megfogalmazza, hogy szeretné elérni, a hazafiú felbuzdulás mögött vagy helyett, a reális érdeklődésen alapuló igény kell, hogy fenntartsa a lapot. „Vajha az irodalmat valahára ne csak azért pártolnék, mert azzal hazafiúi kötelességet vélünk leróhatni, de azért is, mert oda értünk, hogy a szellemi táplálkozásnak is szükségét érezzük" - szól a bevezető utolsó mondata. E súlyos gondolata nem egyéni meglátás, hanem általánosítható tapasztalat, amely a korabeli publikációkban számtalan helyen felbukkan, s amelyet nyugodtan tarthatunk az álpolgárosodás egyik jelenségének. A polgár az értékeket becsüli, az álpolgár csak annak látszatát. De Kemény Zsigmond is megfogalmazta a kérdést: vajon miért vásárol könyvet a magyar? Talán mert érdekli a tudomány, igénye az új kutatási eredmények követése? Éppen ellenkezőleg, úgy véli, támogatásával áldoz hazafiságának: „pártolása mecénási, s nem ügybaráti. Adni akar, nem élvezni. Adózik, nem pedig vásárol ... a feles számú vásárló mellett kevés az olvasó." 10 Jókai is hasonlóképpen vélekedik, amikor a könyv és folyóirat megrendelők típusait sorolja fel némi szarkasztikus éllel, de nagyon is reális szakmai ismerettel. Van a jótékonyság korszaka, amikor előfizetnek, mert illik támogatni. Majd jön a lelkesedés korszaka, amikor egymással versenyezve gyűjtik az aláírókat. A harmadik szakasz a hazafiúi aláírás ideje, amikor bármilyen rossz műről is van szó, 105