Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Praznovszky Mihály: Nagy Iván, a Magyar Tudományos Értekező szerkesztője

PRAZNOVSZKY MIHÁLY tatás menetét az elemzés folyamatait. A másik meglévő folyóirat-típus Nagy Iván fogalmával a heti enciklopédia, azaz a vegyes tartalmú hetilap, amely ekkoriban kezd igazán elterjedni Magyarországon s legismertebb példája a rendkívül népszerű Vasárnapi Újság volt. Ennek az a baja - véli Nagy Iván, hogy a heti megjelenés miatt a gyorsaság és a termelés, azaz a sokat írás a meghatározó. Mert a „vásárias gyártás" tempója és minősége miatt sok az amatőr, dilettáns történelmi tárgyú írás, amelyek alapvetően ellenőrizetlenül készülnek. A harmadik lehetőség, ahol történelmi tárgyú publikációkkal lehet találkozni, az a napilapok tárca rovata. Ezekben viszont első a politikai közlemény s annak mindenkori terjedelme határozza meg, menynyi lehetőséget kapnak az amúgy is szűkre fogandó szakközlemények írói. Ez pedig alapvetően befolyásolja az ilyen jellegű írások minőségét. Ók valami újat, mást kívánnak, de nem sajtótörténeti előzmények nélkül, hiszen a hajdani Tudományos Gyűjtemény, Tudománytár, Új Magyar Múzeum legjobb hagyományait kívánják folytatni. Sőt, ez utóbbi, a nemrégiben megszűnt Új Magyar Múzeum örököseinek tekintik magukat. Az Értekező elé hármas célt tűzött a szerkesztő. Az első és legfontosabb cél a nemzeti meghatározottság. Azaz, a folyóirat szorosan kövesse azokat a nemzeti változásokat, amelyek a társadalom mindennapjaiban következnek be, s az ott megjelenő igényekhez igazítsa a folyóirat mindenkori tartalmát. Ezzel együtt a tudomány szuverenitásának követelményét is megőrzi, azaz nem enged semmilyen direkt politikai elvárásnak. Ahogy ő ezt megfogalmazta: szükség van az ilyen új típusú lapra, amely „magának a tudományok fejlődésének küzdelmeiben és vajúdásaiban, az eszmék tisztulására és a kinyomozott eredmény megszilárdítására irányozza öntudatos tevékenységét." Ezért is fontos, hogy elsősorban az új kutatások eredményei, a forrásfeltárás részeredményei lássanak napvilágot a lapban: „egyes fölfedezések, búvárlatok, nyomozások, kísérletek és észleleteket tárgyazó közlemények." Nagy Iván szándéka tehát nem kimondottan egy történelmi szaklap megteremtése, hanem egy egyetemes, tudományos folyóirat létrehozása, erre utal a név is, hiszen a tudományok összességéből kíván publikációt közölni. A szerkesztő második meghirdetett célja, hogy a „monographiák korában" magára vállalja a szakmai bírálat, kritika feladatát is. Tapasztalata, hogy a publikációk nagy száma nem áll egyenes arányban „az alapossággal és mélységgel". Éppen ezért kívánják betölteni az „ítészi" szerepkört is, szigorúan ugyan, azonban nem elriasztóan bírálva, hanem inkább útba igazítóan, segítőkészen. A harmadik elképzelés már kimondottan szakmai; elsősorban forrásközléseken alapuló publikációkat akarnak megjelentetni. De csak olyan források közlésére vállalkoznak, amelyek tartalmukban értékesek, fontosak, azaz a hazai kutatásokat méltón reprezentálják. Mindezek után megfogalmazza a lap irányát is, amelyet szerinte „a haladás érdeke határoz meg." Ennek megfelelően nem kívánnak egyetlen egy tudományos nézethez sem csatlakozni, a tudomány egészét kívánják szolgálni a legmagasabb szellemi minőség alapján, ahogyan fogalmazott, a lapban korszerűtlenség, tudománytalanság, céltalanság, azaz cél nélküliség nem kap helyet. Mindezek alapján sorolja fel a tervezett rovatokat, amelyeket a későbbiekben mint látni fogjuk, több-kevesebb következetességgel, elsősorban a beérkezett anyagoktól függően meg is tudott tartani: 104