Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

Ipolyi Arnold) indul, vagy nevelkedik fel az egyházi rendben. Kortársaihoz hasonló szellemi eszmél­kedése is: jogi tanulmányok és vizsgák Losoncon és Pozsonyban királyi táblai jegyző lesz. Verseket és prózát ír, kezdik ismerni nevét, ügyvédnek készül. Pályá­ján a forradalom és szabadságharc fordí­tott sarkalatosán: végigharcolta 1848/49 másfél esztendejét, bujdosott Bujákon, fel­jelentésre letartóztatták, de megúszta, ba­lassagyarmati tömlöcéből bátyja jótállásá­val jut ki, szabadlábra helyezik, s megra­gadja az alkalmat, hogy kijusson az or­szágból és mint nevelő a gróf Berthold­családot kíséri Itáliába. Az első történettu­dós, aki sorsát egyengeti, Wenzel Gusz­táv: ajánlásával dolgozhat a velencei híres könyvtárban, a Bibliotheca Marciana-ban. Hazatérve már eldöntötte, hogy történet­író lesz, kisebb írások tucatjait jelenteti meg, és már dolgozik nagy művén. 1855­ben állást kap az Egyetemi Könyvtárban. Megnősül, családot alapít. Megjelennek első művei. Learatja első nagy és megismé­telhetetlen tudományos sikerét, a Magyar­ország családai... első kötetének megjele­nésével. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia kilépvén a törvényen kívüliség állapotából több, a szabadságharcot meg­járt történésszel együtt őt is levelező tag­jának választja. Tanúja lehetett a főváros születésének. Naponta élhette át, amint a régi Magyar­ország áttűnik az újba, amint alakul a nagyváros, a bankok, gyárak, hitelszövet­kezetek, vasutak, politikai pártok városa, bérházaival és kávéházaival, a vállalko­zók, a polgárok, az új értelmiség városa. A pesti vásárokra bejártak a környék pa­rasztjai, és a Magyar Tudományos Akadémia kiadványait is árulják a ponyván. A Du­na-parti palota körül, a folyó mellett fuva­rosok mossák igásaikat és a budai hegyol­dalakon szőlők, tanyák, elegáns villák és harsány kirándulóhelyek változatosságá­ból alakul ki az új főváros világa. A múlt még nem tűnt el és a jövő bizonytalan: a csatavesztések, a megtorlások, a Bach-kor­szak, az országos megújulás és a kiegye­zés évei ezek. Egyik nagy élménye tehát ez a múltat és a jövőt, a lehetőségek több­féle változatát magába sűrítő és felkínálni látszó két és fél évtized. 6 A tudományok fejlődésének döntő idő­szaka ez az idő egész Európában. Most szü­letnek meg a professzionális társadalom­tudományok új ágazatai, a természettu­dományok és a technikai tudományok új­ra fogalmazzák a világot, és ez a világ összehasonlíthatatlanul tágasabb, mint a régi. Nagy Iván pályája azonban ismét rend­hagyóan alakul. Egyetemi katedrán szeretné tudását ér­vényesíteni, de nem sikerül. Kétszer pá­lyázza meg az Egyetemi Könyvtár megüre­sedett igazgatói állását, más nyeri el. 1870­ben elhagyja az Egyetemi Könyvtár békés fa­lait, elvállalja az Országgyűlés Képviselőhá­zi Naplójának szerkesztői állását. 1874-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja, a következő évben tartja meg székfoglalóját. 7 1878-ban otthagyja a fővárost. Elköltözik Horpácsra, a falu bí­rája lesz, majd minden erejét a tudomá­nyos munkának és a közművelődés ügyé­nek szenteli. Pestről részben orvosai taná­csára költözött el, de voltak mélyebb, tu­dományos pályájában rejlő okok is, hogy az ország szellemi központjából falura húzódott vissza. Kutatómunkája részben megnehezült, a fővárosi könyvtárakat és levéltárakat nehezebben érte el, de fő munkájának, vármegyei monográfiájának forrásaihoz Balassagyarmatra bejárva köny­nyebben hozzájutott, nem szakadt ki a tu­dományos életből. Megbecsült tudós; és hatásos lenne úgy fogalmazni, hogy Nóg­rád vármegye legkisebb falujának bírója nemzetközi címertani vállalkozásban a ma­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom