Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

R. VARKONYI AGNES gyár anyag egyik szerkesztője. 1882-ben megalakul a Magyar Heraldikai és Genealó­giai Társaság, és egyhangúlag alelnökének választja. Kapcsolatban van a Földrajzi Társa­sággal, és 1890-ben belép a Természettudomá­nyi Társulat tagjai közé. Megalapítja a Nóg­rád megyei múzeumi társaságot és még megéli, hogy Balassagyarmaton megnyí­lik a gyűjteményeiből alapított múzeum. Madách Imrének ba­rátja, Szontagh Pál szomszédja volt, az egész országgal levele­zett. Több mint ötezer kötetes könyvtárát, rengeteg kéziratát pontos rendben hagyta az utó­korra. Mindenről, még gyászje­lentésének szövegéről is gon­doskodott. Mégis csak századunk végéről visszatekintve rajzoló­dik ki életművének roppant je­lentősége. A történettudós vetői, ha tudományukról szólnak ebben a korban, szívesen és öntudattal élnek a vi­lágítótorony, az iránytű hasonlatokkal. Meggyőződésük: a történettudomány is a természettudományok egzaktságával kell, hogy dolgozzék és arra hivatott, hogy a békés fejlődés magaslataira vezes­se át a forradalmakkal feldúlt Európa Nagy Iván tudósi pályája a pro­fesszionális magyar történettu­domány kialakulásának évtizedei­vel esett egybe. A19. század kö­zépső harmada a tudományok fejlődésének meghatározó idő­szaka. A megismerés eddig nem sejtett új módszereivel hatalmas új ismeretanyag gyűlik fel a tár­sadalomról, a környezetről, a múlt­ról, és beláthatatlannak tűnnek a jövő lehetőségei. Az átalakuló Európában a történettudomány kulcshelyzetbe kerül. Új módszerek birtokába jut, új feladatok megoldására kényszerül. A társadalomtu­dományi szemlélet kidolgozói, a poziti­vista teoretikusok és történetírók, August Comte nyomdokain induló, de új utakat vá­gó historikusok - John Stuart Mill, Henry Thomas Buckle és Herbert Spencer, hogy csak a legjelentősebbeket említsem - kö­2. A Magyar Tudományos Akadémia bizonyítványa Nagy Iván velencei működéséről nemzeteit. A fiatal professzionális törté­nettudomány boldog korszaka ez. A társa­dalom gyakorlati hasznot hozó tudomány­nak tekinti, mint például a geológiát, a társadalom lelki egészségének karbantar­tóját látja benne, nélkülözhetetlen, mint az emberek testi egészségéért felelős or­vostudományt. Általános az a meggyőző­dés, hogy a jövő megszerkesztéséhez el­engedhetetlen a múlt ismerete. 8 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom