Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)
dyt és Königsbergert is. A látogatás célja további állami támogatás kicsikarása volt. Hosszas indoklásaiban a küldöttség kifejtette, hogy a már 15 éve vajúdó vasút a megvalósulás küszöbén áll, és már csak 125.000 K jegyzése hiányzott a törzsrészvényekből. Kifejtették, hogy azért nem jött össze a szükséges összeg, mert a Vácig tartó 3. vágány megépítésének a szükségessége 450.000 K többletköltséget okozott. (Alig egy héttel később Pázmándy egy levelében csak 360.000 koronát említett.) Az engedélyes célzott arra, hogy ha a minisztérium nem tenné kötelezővé a 3. vágány megépítését, és a hév vonala nyílt pályán becsatlakozhatna a fővonalba, semmi gond nem lenne a finanszírozással. A miniszter ezt a lehetőséget a bécsi vonal hatalmas forgalmára való tekintettel kategorikusan elvetette, ugyanakkor megígérte, hogy lépéseket tesz a megszokottnál nagyobb állami támogatás megszerzéséért. 8 9 A miniszter „Tavasszal építjük a vasutat!" felkiáltással búcsúzott el a küldöttségtől, mire mindenki megnyugodva tért vissza otthonába. A miniszteri segítség ígérete újra bizakodással töltötte el a vasút egyre csüggedő híveit. Az 1902-es év kedvező eseményei még a kétkedőket is meggyőzték arról, hogy végre-valahára megvalósul a térség több évtizedes álma. Az általános bizakodás légkörében senki nem sejtette, hogy erre még 7 hosszú évet kell várni. Pedig minden jól indult. Pest vármegye a tavaszi közgyűlésén megváltoztatva addigi véleményét és.54.000 K segélyt ajánlott fel a drégelypalánki vonalra akkor, ha Vác városa is felemeli a szubvenciót 40.000-ről 64.000 koronára. A pozitív döntést azonban nagy viták előzték meg. Amikor a közgyűlés első olvasatban szavazott Pázmándyék kérelméről, ugyanannyian támogatták a kérést, mint ahányan ellenezték, így a főispán, Beniczky Ferenc elnöki nemje döntött. A váciak ezt különösen sérelmezték, ugyanis Beniczky a város díszpolgára volt. A közgyűlés első ülésnapját követően, az állandó választmány ülésén azonban a főispánt leszavazva 80
