Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)

A harmadik probléma a vonal végpontjánál merült fel, a Drégelypalánk állomásra történő becsatlakozás irányát illetően. A minisztérium véleménye szerint a Balassagyarmat felé történő bekapcsolódás feltételei a terepakadályok miatt nem voltak meg. A felzúduló nógrádi küldöttek protestálására a minisztérium még nem hozott döntést az ügyben, hanem további vizsgálatok elvégzését tartotta szükségesnek. Végül a leirat elutasította a Verőce állomás - Duna-part közötti nyomvonal tervét, ugyanis az a község számára értékes potenciális nyaralóterületeken haladt volna végig. Ezután a minisztérium meghatározta, hogy a vonalat 10 darab 50 tengelyes egyszerű vonatnak 24 óránként mindkét irányban való közlekedtetésére kell alkalmassá tenni. Ezért elrendelte a következő állomások megépítésének a szükségességét: 1. Szokolya: 350 m hosszú állomás, 2 átmenő vágánnyal; 2. Nógrád: 400 m hosszú közbenső vízállomás, 3 átmenő és 1 csonka vágánnyal; 3. Rétság: 400 m hosszú elágazási és közbenső vízállomás 4 átmenő és 1 csonka vágánnyal, vonatmozgósítási teleppel, 2 mozdonyállású fűtőházzal és egy 15 m hosszú nyílt rakodóval (a hadügyminisztérium utasítására); 4. Nagyoroszi: 350 m hosszú közbenső keresztező állomás 3 átmenő vágánnyal; 5. Romhány: végállomás, 3 átmenő és 1 csonka vágánnyal, mozdonyteleppel, 1 állású mozdonyszínnel; 6. Duna-part: 275 m hosszú rakodó állomás 2 átmenő vágánnyal; 7. Berkenye: 250 m hosszú állomás, 2 átmenő vágánnyal; 8. Diósjenő: 250 m hosszú állomás, 2 átmenő vágánnyal; 9. Bánk: 250 m hosszú állomás, 2 átmenő vágánnyal; 10. Tolmács: 200 m hosszú rakodó megállóhely, 2 átmenő vágánnyal; 67