Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)

A közigazgatási bejáráson részt vettek az érdekeltség, a minisztérium, a MÁV és az érintett megyei, városi és községi törvényhatóságok képviselői. A vasút tervezett útvonalán végighaladva mindenkinek lehetősége volt kéréseit és panaszait előadni, amit jegyzőkönyvbe vettek. A kereskedelmi minisztériumban szeptemberre készült el az a javaslat, amely eldöntötte, hogy a vonal mely pontjain látták szükségesnek a különböző észrevételeket figyelembe venni. Eszerint rögtön a verőcei elágazással gond volt, ugyanis a MÁV képviselője jelezte, hogy az állomástól való túl közeli elkanyarodás nem megengedhető, mivel ha az állomás bővítésére majdan szükség mutatkozik, azt csak a keleti irányban tudják kivitelezni. Ennek okán a tervezett vasút első szakaszán a bejárást elhalasztották. Vita alakult ki a vonal következő, Berkenyéig tartó szakaszának kijelölése körül is. Szokolya község indítványozta, hogy a vasút a tervezetthez képest nyugatabbra, a Morgó-patak völgyében fusson, hogy közelebb kerüljön a faluhoz. Cserébe pénzügyi támogatást helyezett kilátásba. Nógrádvármegye küldöttsége ehhez azt fűzte hozzá, hogy csak akkor járul hozzá a Hont megyei község kéréséhez, ha a vasút Szokolya után Berkenyét is útba ejti. Ezt azonban csak úgy lehetett megvalósítani, hogy a nyomvonal a Morgó-patakot követve egy hatalmas kunkort ír le, ami természetesen költségnövekedéssel járt. Azonban Pázmándyék terve, a Verőce-Szendehely-Berkenye útvonal is legalább akkora, ha nem nagyobb költséggel járt volna, mert nem kevesebb, mint 100 m szintkülönbséget kellett volna igen rövid szakaszon leküzdeni. (A vonal majdani megvalósulásakor valóban a szokolyai javaslatnak megfelelően épült meg a vasút, de valószínűleg a könnyebb terepviszonyokra és nem a szokolyai felajánlás nagyságára való tekintettel. A község ugyanis felismerhette, hogy az ő pénze nélkül is a számára kedvezőbb variáció fog megvalósulni, és emiatt soha nem adott a vasútra pénzügyi támogatást.) 66