Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)
felkapaszkodnia. A tervezők valami oknál fogva a Lókoson való átkelés után egy jobb kanyarral alacsonyabb térszint felé irányították a nyomvonalat, hogy azután mintegy 15 %o-es emelkedővel juttassák fel a diósjenői síkra. A minisztérium javasolta, hogy a jobb kanyar helyett a vasút egy bal kanyar segítségével fokozatosan érje el a dombtetőt. Tolmács községnél két vízfolyás találkozott, ami a völgyeket ingoványossá tette. A tervek szerint mindkét völgyet keresztezte volna a vasút, mire a minisztérium azt javasolta, hogy a nyomvonalat helyezzék délebbre, hogy az a Jenői-patak menti domboldalakhoz simulva stabil talajon fusson. így elkerülhetővé vált az is, hogy a szárnyvonalnak háromszor is kereszteznie kelljen a Lókospatakot, ami a patak szabályozását tette volna szükségessé. Pázmándyék a romhányi szárnyvonal elágazását Rétságra tervezték. Elképzelhető, hogy azért ragaszkodtak ehhez az elképzeléshez a nehéz terepviszonyok ellenére, mert feltételezték, hogy a járási székhely jó megközelíthetőségét a vasút által csak az garantálja, ha fővonal és a szárnyvonal is ide fut be. Azonban Rétság földrajzi fekvése egyáltalán nem kedvez egy vasúti csomópont kialakításának. A község egy északnyugatdélkeleti irányú hosszanti völgyben helyezkedik el, amelyet mindkét oldalról meredek lejtésű dombok határolnak. Mégpedig Rétságról Borsosberény felé a fővonalnak a dombokon keresztül vezették útját, aminek megvalósítása sok fáradságba és pénzbe került volna. Még az engedélyesek is csak úgy vélték megvalósíthatónak az elágazást, hogy arra nem az állomáson, hanem attól mintegy 300 méterre a nyílt pályán került volna sor. Ezt, valamint a Rétság - Borsosberény - Nagyoroszi közötti nyomvonalat nem találta megvalósíthatónak a minisztérium. A hibák orvoslásáig a közigazgatási bejárásról szó sem lehetett. 73 A módosításokat többszöri elutasítás után végül 1899 júniusában fogadták el. Ekkor a miniszter július 10-12-ére elrendelte a vonal közigazgatási bejárását. 7 4 65
