Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 1. Az első kísérlet (1883-1885)
értékeit közvetíti, hozzájárul a magyarság fenntartásához, terjesztéséhez és megmentéséhez. Ezzel a kijelentésével nyilván arra a közkeletű tényre célzott, hogy a vasút megjelenésével a hagyományos, zárt társadalmi életmód fellazul, megnő a lakosság mobilitása, ami elősegíti a természetes asszimilációt. Ne felejtsük el, hogy a nyelvhatár az Ipoly völgyétől nem sokkal északabbra húzódott, s például a megye észak-nyugati részén elterülő gácsi járásban a szlovákok aránya az 1900-as népszámlálási adatok szerint elérte a 85 %-ot! íme ismét visszaköszön az a közgazdaságinak aligha nevezhető érv, amit már Széchenyi is hangsúlyozott, hogy a Felvidék magyarosításában igen fontos szerepet kell tulajdonítani a gazdasági és az infrastrukturális modernizációnak. Mellesleg Széchenyinek ebben a kérdésben igaza volt. Az alispán így folytatta: „E czél csakis nagyobb társadalmi, ipari s kereskedelmi központok létesítése által valósitható meg, honnét mint góczpontokból kell, hogy a magyarság műveltségével, s vagyoni befolyásával s politikai súlyával hasson nemzeti fejlődésünk érdekében." 3 0 Az alispán világosan látta, hogy Balassagyarmat csak politikai befolyással bírt. Ezen a siralmas gazdasági állapoton segíthet, ha a várost eléri a vasút, hisz az minden gazdasági fellendülés előfeltétele, vélte. Ez Magyarország esetében részben, a megye nyugati és középső területeit figyelembe véve teljes egészében igaznak bizonyult, hisz míg az ország gazdasági gócpontjaiban a fejlődés kényszerítette ki a szállítás forradalmasítását (lásd pl. a keletnógrádi szénmedencéket), addig a gazdaság vérkeringésébe különböző okok, pl. nyersanyaghiány miatt be nem kapcsolódó területeknek az egyetlen kitörési lehetőséget a vasút jelentette azáltal, hogy elérhetővé tette az áru és a tőke számára az adott körzeteket. Az alispán beszédében, amelyben újfent hangoztatta, hogy támogatja a váci vonal tervét, kételyeit is kifejezte a vasút megvalósíthatóságát illetően: „...nem látszik kizártnak ..., hogy a 39
