Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

III. Az Ipoly-völgyi vasúti fővonal terve

III. AZ IPOLY-VÖLGYI VASÚTI FŐVONAL TERVE A. Felvidék hegyei közül kilépő és dél felé a Dunába vagy a Tiszába ömlő folyók völgyei mindig élénk forgalmat bonyolítottak le az Alföld és az északi országrész között. Fekvésük ideális lehetőséget biztosított arra, hogy a hegyek közé mélyen benyúlva viszonylag egyszerűen megközelíthetőek legyenek a hegyvidék bányavárosai és a többi település. Az Ipoly-völgyén haladva könnyen elérhető volt Zólyom, Besztercebánya, Selmecbánya, kelet felé pedig Rozsnyó. Felmerül a kérdés, hogy miért nem használták ki ezt a kedvező földrajzi fekvést arra, hogy vasútvonal kösse össze a fenti városokat az ország központjával, Budapesttel. Mint látni fogjuk, többször felmerült az Ipoly-völgyében végighúzódó vasúti fővonal megépítésének a terve, de a megvalósulás minden alkalommal elmaradt. Széchenyi volt az első, aki először megfogalmazta az északra tartó vasútvonalak szükségességét. „Nem hallgathatom el azonban azon figyelemre méltó fontosságot, mellyet ránk nézve különösen nemzetiség tekintetében a dunán-inneni felső megyék és azonban a bányavárosok érdemelnek. Sok panaszt hallunk naponta, hogy ama vidékek népe nemzetiségünktül idegen s más elem felé gravitál, hogy a bányász hazánkba vendég mint egykor. Ennek irányában - ha ez ugy volna - nincs hatalmasb óvszer mint élénk összeköttetés, s ez által szakadatlan érintkezés az ország központjával s a magyarsággal. Hogy ők felénk gravitáljanak, semmi sem eszközli gyorsabban s bi22