Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
V. A Duna-Ipoly-völgyi vasút működése és hatása a térségre 1913-ig
1912-ig a tranzit teljesen jelentéktelen volt. A személyszállítás nagyságának felbecsülésénél a már működő Hontmegyei h. é. vasút forgalmát vették alapul, amit korrigáltak a két vonal vonzáskörzetében élők létszámának a különbségével. A Hontmegyei hév 41 km hosszúságú volt, 27.000 potenciális utassal, ami pálya-kilométerenként 659 főt jelentett. A Duna-ipolyvölgyi vasút kisebb népsűrűségű területen vezetett keresztül, hiszen a 66 km hosszú pálya vonzáskörzetében csak 38.590 fő lakott, ami 585 fő/kilométert tett ki. A Hontmegyei hév 1900, 1901 és 1902 évi személyszállítási bruttó bevételének az átlaga 34.750 koronát tett ki, ez 847 korona volt pálya-kilométerenként. A Duna-Ipoly-völgyire a távolsággal arányítva 64.000 K bruttó bevétel jött ki, ami 962 koronát tett ki pályakilométerenként. A személyszállítás volumenét jelentősen alábecsülte a jelentés, hiszen 1910-ben 232.020 korona bruttó bevétel származott ebből a tevékenységből. Ez 3490 korona bevételt jelentett pálya-kilométerenként. A jelentés az összes bevételt 167.000 koronára, az üzemkezelési költségeket 91.900 koronára, míg a várható nettó árbevételt 75.000 koronára tette évente. Ezzel ellentétben a hév 1910-es nettó árbevétele 200.779 korona volt. Az ilyen, a tervezett vonalak jövedelmezőségét előzetesen felmérő tanulmányok célja az volt, hogy kimutassák a vasutak jövedelemtermelő képességét, ezzel is elősegítve a vasút megvalósulását. Ezért ezek a jelentések általában az elképzelhető legnagyobb bevételeket jelenítették meg, a forgalmi és pénzügyi viszonyok optimumát véve figyelembe. A Duna-Ipolyvölgyi hévről készült tanulmány azonban a személyszállítás terén alaposan lebecsülte a forgalom nagyságát és így a vasút nettó bevételét is. Az áruszállítás terén viszont elég nagy pontossággal prognosztizálta a szállítandó mennyiséget. 18 2 130
