Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
V. A Duna-Ipoly-völgyi vasút működése és hatása a térségre 1913-ig
mennyisége). Cserében a minisztérium olyan javaslatot tett, mely a Vác és Ipolyság közötti forgalmat helyinek minősítette, kész volt hozzájárulni ahhoz, hogy a Hontmegyei hév forgalma Budapest irányában az új vonalon bonyolódjon, valamint hogy csökkenjen a kezelési illeték a hév állomásai és a MÁV állomásai közötti forgalomban. Ez kedvezőbb volt a hév számára a korábbi egyezményekhez képest, azonban megegyezés egészen 1911 decemberéig nem jött létre. Ez egyrészt abból derült ki, hogy a Hév rt. csak akkor függesztette fel a MÁV-val szemben indított pert, másrészt abból, hogy egészen 1913-ig az éves jelentések szerint nem volt a helyiérdekű vasúton tranzitszállítás (lásd a 3-5. táblázatot a vasútvonal és állomásainak forgalmáról). 18 1 A vonal forgalmáról és pénzügyi helyzetéről a minden évben kiadott éves beszámolókból és egy 1915-ös, a Duna-Ipolyvölgyi h. é. vasút forgalmi és kereskedelmi viszonyainak helyszíni tanulmányozásáról szóló jelentésből szerezhetünk tudomást. Mielőtt azonban az adatok ismertetéséhez hozzákezdenénk, nézzünk meg egy a MÁV által 1903 körül készített előrejelzést a vasút várható pénzügyi eredményeiről. A tanulmány készítői a bevételeket a zagoriai bareme (díjszabás) alkalmazását alapul véve kalkulálták ki. A vasút 1909-es megnyitásakor a zagoriai díjszabásnál magasabb díjtételeket alkalmazott az árképzésében. Az áruforgalom nagyságát évi 2773 vagon körülire becsülték, ami meglehetősen pontos volt, hiszen 1910-ben, az első teljes üzleti évben 2589 vagonnyi árut szállított a hév. Az ebből adódó szállítási bruttó bevételt a jelentés 76.000 koronára tette, míg 1910-ben az áruszállítási bruttó bevétel 148.732 korona volt. A megmutatkozó jelentős különbség az összegben a drágább díjszabás alkalmazása miatti nagyobb bevétel és az infláció hatásának is az eredménye. Az átmenő áruforgalom nagyságát a tanulmány évi 1332 vagonban határozta meg, évi 27.000 koronás bevétellel. A valóságban 129
