Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Falvak, városok, települések kis- és nagy társadalmak
kényszerű fennmaradása ellenére - a huszadik században önmagukban már nem közösség szervező erejűek. A piaci és nem piaci gazdasági együttműködések, a kultúra, az emberi kapcsolatok interperszonális mezője, az intézményesült viszonyrendszerek együttesen alkotói a helyi társadalomnak. E kis-társadalmakat kulturális értelemben együvé tartozó, vagy kulturálisan ugyan különböző, de egymással kommunikációra, funkcionális kapcsolatokra képes, közös tapasztalatokban osztozó embercsoportok alkotják; bennük kidolgozódnak olyan mindenki által ismert, a hétköznapi élet szervezését ellátó intézmények, amelyek egységbe szervező erejűek és amelyek kijelölik az egyéni-családi élettörténések kereteit. 2 1 Kérdés, ha vannak kis-társadalmak, azok települési egységeknek, településrészeknek is megfeleltethetők-e, mint például a tradicionális falvak, gyári kolóniák, telepek esetében vagy a térben nem különülnek el, s a közös kultúra, az érdekek azonossága fűzi inkább hálózattá a kis-társadalom tagjait össze, mint a múltban a nagyobb városok zsidó közösségeinek tagjait. A kis-társadalom nagysága, tagjainak száma - a csoportelmélettől eltérően - egyértelműen nem határozható meg. Miként a létrejöttéhez, fennmaradásához szükséges időtartam sem. A külső veszély (például egy terület lebontásának terve) vagy a belső konfliktusok létrehozta alkalmi társulások általában csak ideologikus közösségtudatot, helyi referencia-csoportokat termelnek ki „alanyaikból". Kis-társadalomról csak akkor beszélek, ha az emberek egy csoportja stabilan, önmagát csoportként is megfogalmazva (s így más csoportoktól megkülönböztetve), meghatározott helyhez kötődve, kialakult szerkezeti elrendeződésben él. E kis-társadalmak nem lehetnek (legalábbis az eltérő életformacsoportok felé) teljesen nyitottak, a be- és kilépés feltételekhez kötött és nem túlságosan gyakori. A szerkezetesség lényege, hogy a családok, háztartások, különféle intézmények egymáshoz meg17
