Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Falvak, városok, települések kis- és nagy társadalmak

kényszerű fennmaradása ellenére - a huszadik században ön­magukban már nem közösség szervező erejűek. A piaci és nem piaci gazdasági együttműködések, a kultúra, az emberi kapcso­latok interperszonális mezője, az intézményesült viszonyrend­szerek együttesen alkotói a helyi társadalomnak. E kis-társadalmakat kulturális értelemben együvé tartozó, vagy kulturálisan ugyan különböző, de egymással kommuni­kációra, funkcionális kapcsolatokra képes, közös tapasztalatok­ban osztozó embercsoportok alkotják; bennük kidolgozódnak olyan mindenki által ismert, a hétköznapi élet szervezését ellá­tó intézmények, amelyek egységbe szervező erejűek és amelyek kijelölik az egyéni-családi élettörténések kereteit. 2 1 Kérdés, ha vannak kis-társadalmak, azok települési egysé­geknek, településrészeknek is megfeleltethetők-e, mint például a tradicionális falvak, gyári kolóniák, telepek esetében vagy a térben nem különülnek el, s a közös kultúra, az érdekek azo­nossága fűzi inkább hálózattá a kis-társadalom tagjait össze, mint a múltban a nagyobb városok zsidó közösségeinek tagjait. A kis-társadalom nagysága, tagjainak száma - a csoportel­mélettől eltérően - egyértelműen nem határozható meg. Miként a létrejöttéhez, fennmaradásához szükséges időtartam sem. A külső veszély (például egy terület lebontásának terve) vagy a belső konfliktusok létrehozta alkalmi társulások általában csak ideologikus közösségtudatot, helyi referencia-csoportokat ter­melnek ki „alanyaikból". Kis-társadalomról csak akkor beszélek, ha az emberek egy csoportja stabilan, önmagát csoportként is megfogalmazva (s így más csoportoktól megkülönböztetve), meghatározott hely­hez kötődve, kialakult szerkezeti elrendeződésben él. E kis-tár­sadalmak nem lehetnek (legalábbis az eltérő életformacsopor­tok felé) teljesen nyitottak, a be- és kilépés feltételekhez kötött és nem túlságosan gyakori. A szerkezetesség lényege, hogy a családok, háztartások, különféle intézmények egymáshoz meg­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom