Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Jegyzetek

9

5 Polgármesteri jelentés a felszabadulástól 1948. június l-ig. Nyomtatott példánya magántulajdonban. *> Uo. 9

7 Lásd Herczeg Hajnalka: Kisvárosi kálvária. Volt egyszer egy megyeszékhely: Balassagyarmat. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó, 12/1990. 9

8 Galasi Péter (szerk.): i. m. 73. p. 9

9 Részlet a R. Z.-vel készített interjúból. íoo Részlet egy interjúból. 10

1 Részlet egy interjúból. 10

2 Részlet egy interjúból. 10

3 Az információ Kósa Eszter és Tenczer Tamás interjúiból származik. 10

4 Nem könnyű az újra-benépesedés, az újonnan alakult Óváros leírására alkalmas adatforrást találni. A népszámlálások számlálókörzeti bontású adatai csak 1970-től állnak rendelkezésre, s a körzethatárok sem feltétlenül azonosak a vizsgálni kívánt területtel. Úgy tűnt, a legjobb közelítést a lakónyilvántartó könyvek és a kisvárosi kísérleti közigazgatási modell bevezetésekor, a hetvenes évek elején létrehozott lakáskataszterek nyújthatják. Már sok kutató kísérletezett a lakónyilvántartó könyvekkel. Szociológiai adatforrásként azért korlátozott a használatuk, mert egyesek bejelentkeznek, mások nem, s olyanok is feltüntetik magukat a lakónyilvántartó könyvben lakóként, akik sohasem laktak az adott lakásban. A lakáskataszterben nem szerepel a lakásfő születési helye, foglalkozása és beköltözési éve. Ám mégis reméltem, hogy e két adatforrás segítségével le tudom írni az óvárosi társadalom jellemzőit, s az időbeni változások is követhetők lesznek. Azonban csalatkoznom kellett: mintegy 100 fő nem lelhető fel egyik vagy másik adatforrásban. Ez a lakáskataszterben szereplő lakásadatok feldolgozását értelmetlenné tette, hiszen saját, 1987-es adatfelvételem pontos képet ad a lakásállományról. Súlyos dilemmát okozott mindezek ismeretében, hogy mit tegyek: mondjak-e le teljesen e két adatforrás használatáról, hagyjam-e figyelmen kívül az egyébként ilyen módon kevésbé hasznosítható adatokat tartalmazó lakáskatasztereket, csupán a lakónyilvántartó könyvekből dolgozzam, s tegyek úgy, mintha a hiányzó családok nem léteznének. Jobb híján úgy döntöttem, elvállalom a jelentős adathiányt az egyébként teljes körűnek tervezett adatelemzésből, s a kirajzolódó kép érvényességét más dokumentumok elemzésével, interjúkkal próbálom meg alátámasztani. A választási névjegyzékekből nyert informá161