Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Folyamatosság és megszakítottság avagy egy kis-társadalom leépülése
Folytonosság és megszakítottság avagy egy kis-társadalom leépülése Az Óváros átépítésével kiváltott társadalmi változások a zsidóság elpusztításával kezdődött folyamat betetőzését jelentik, egy történetileg kialakult társadalmi alakzat leépülésének záró fejezetét. Vagy kevesebb melankóliával úgy is lehetne fogalmazni: egy új társadalmi alakzat kiépülésének kezdetét. Benda Gyula egy előadásában a polgárosodással kapcsolatban a történeti hatások és meghatározottságok három fajtáját különböztette meg. „Az első hatást, meghatározottságot fizikainak nevezném. Ez azt jelenti, hogy az ország településállománya, a népesség, annak összetétele - mindezek abban a formában, ahogy történetileg kialakultak - meghatározzák a jelen folyamatait. ... Másfajta hatás az, amikor a történeti múltban létezett megoldási formák mintaként jönnek elő (egy-egy kultúrán belül választási lehetőségként), anélkül, hogy valósan valamilyen időben átnyúló hatást feltételeznénk. ... A történeti meghatározottság harmadik fajtája, amikor a múltból örökölt struktúrák, mentalitások mint valós történeti produktumok befolyásolják öntudatlanul és közvetlenül jelenbeli cselekvéseinket." 15 8 Az 1945 előtti óvárosi társadalom lényegi jellegzetességét éppen a különböző kultúrák együttélése, kapcsolódása, az általuk meghatározott emberi viszonyrendszerek határozták meg. Ennek, a revitalizációs folyamat kezdetéig, csak térszerkezeti lenyomata, az utcákban, kertekben, házakban, lakásokban tárgyiasult formái maradtak meg. A háborús pusztítások érintették az óvárosi lakókörnyezetet is. Majd a polgárias lakóépületek kis bérlakásokká szabdalása alakította át a lakásállományt. Az infrastruktúra - bár a városinál lassabb ütemű - fejlesztése javította a családok élet-körülményeit. A fejlesztési források hiánya, a lakóházaknak, az Óváros jövőjével kapcsolatos teljes 152
