Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Folyamatosság és megszakítottság avagy egy kis-társadalom leépülése
bizonytalanság miatt elmaradt felújítása a terület fokozatos lepusztulásához vezetett. Az építési tilalom elrendelése a lehetséges magánkezdeményezéseknek is gátat vetett. A városrész átépítése a tárgyi környezetben őrzött kultúrában újabb alapvető változásokat eredményez. A múltból örökölt régi struktúrák, mentalitások itt csak részlegesen, e komplexitásától megfosztott kultúra egy-egy szeletével befolyásolhatják a jelent, s megoldási mintaként is csak csökevényes formában bukkanhatnak fel, hiszen képviselőinek egy meghatározó csoportja már több évtizede nincs a városban jelen. Az 1945 utáni Óváros társadalmában a szerves társadalomformálódás, az aprólékosan kimunkált társadalomszervezet helyébe a kényszer kiváltotta mozgások léptek. Az elpusztított zsidó népesség helyére más társadalmi helyzetű, más kultúrájú új telepes családok kerültek; megváltozott így a túlélők vagyis az őslakosok helyzete és az egész óvárosi kis-társadalom jellege. A felállított egyszerű társadalmi beavatkozási tipológia minden eleme szerepet játszott itt a társadalomszerveződésben a későbbiekben. Az ötvenes évek jellegzetes beavatkozási típusa a közvetlen politikai- és gazdasági kényszer volt. A politikai üldöztetés, a lakások államosítása, az agrárpolitika, az Óvárosban oly jellegzetes kisipari-kiskereskedelmi tulajdon- és tevékenységi formák felszámolása törte meg az addigi szerves együttélési módokat, tette kárvallottá a maradókat, a ki- és beköltözőket. Az Óvárosban maradó őslakosok és az 1950 előtt beköltözött új telepesek egy része igen stabil életkereteket tudott kialakítani, másokat a kényszer gyökereztetett itt meg. Bennragadtak a rossz körülményekben, innen kitörni nem voltak képesek. Jelentős vegyes társadalmi állású tömeg került ide, majd költözött gyorsan tovább a negyvenes években. Sokan az új berendezkedés kínálta konjukturális állami állások betöltői (a hivatalnoktól a börtönőrig) közül kerültek ki, s még többen voltak a 153