Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA

jük, hogy Baráth Sándor egész telkes gazda a 85. szám alatt 1350 • öl-es beltelken lakott Herencsényben, korábban nemesi birtokon élt. Birtoka 1848 előtt 17 dűlőben 36 parcellára volt osztva. A tagosításkor ezt a földterületet 9 dűlőben és 9 parcellában kapta meg. 20. sz. táblázat Baráth Sándor telkes gazda birtokállománya 1865-ben Szántóföld Csóri erdőre járó 3 kh 1236 • öl Köves kúttól Csernekig 3 kh 516 Döl Belső kiserdő 3 kh 1104 Döl Lóherés 1 kh 800 Döl Sárdi káposztás 224 Döl Kenderföld 484 Döl Rét Surányi féle rét 1 kh 64 • öl Kisrétre járók 2 kh 973 nöl Szőlő Telelő 400 Döl Rózsás 360 Döl A tagosítást követő első összeírás 1865-ben készült, amely a falu határában történt változásokat jól szemlélteti. A három nagyobb uradalommal együtt a falu határának művelési ágak szerinti megoszlása az alábbi volt: szántó 1250 kh, rét 311 kh, legelő 657 kh, erdő 3117 kh, szőlő 60 kh, a hasznavehetetlen terület pedig 363 kh, ami összesen 5758 kh-at tett ki.

91 A telkiföldek felosztása, a jobbágyfelszabadítás után, a földek magántulajdonba kerülésével vette kezdetét. A gazdák gyermekei, ha megnősültek vagy férjhez mentek, arra törekedtek, hogy a szülői vagyonból jussukat megkapják. Az „elválakozáshoz" még akkor is ragaszkodtak, ha az ősi birtok, éppen a felosztás miatt, működésképtelenné vált. Jó példa erre Dropka András gyermekeinek pere, melyet 1852-ben foganatosítottak örökségük megszerzése érdekében. Dropka András három gyermeke - Borbála, András, Pál azzal a kéréssel fordult a község elöljáróságához, hogy a szülői örökséget igazságosan ossza fel közöttük.