Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

BÁNYAMŰVELÉS

BÁNYAMŰVELÉS A község határában az oligocén és az alsó miocén korban kialakult szénmezők kutatására és feltárására az 1860-as évek elejétől vannak adataink. 1860-ben Fliegl Auguszt Haraszti puszta, M. Opitz pedig Kishaláp és Heréncsény község szénlelőhelyeinek kutatására kért engedélyt 1861-ben. 1869-ben már azok nevét is ismerjük, akik bányailletéket fizettek: Kolozsváry József, Palotás Sándor, Auchter Lipót, Kischmayer József, Hegyi Miklós, Schnellein Antal. Nevüket a helyi anyakönyvek, adólajstromok, a lakosságról készült összeírások nem őrzik. Valószínű, hogy mint bérlők vagy tulajdonosok nem a faluban laktak. A bányailleték fizetésére kötelezett Daniely György ügyvéd és testvére Mária, pesti lakosként szerepeltek a nyilvántartásban. A vállalkozás nem lehetett eredményes, mert 1871-ben az illeték fizetése alól fel voltak mentve. Ekkor már csak Daniely Györgyöt és Máriát tüntették fel bányatulajdonosként." Egy szemtanú a sikertelen próbálkozás okát abban látta, hogy a gyenge minőségű szenet nem lehetett értékesíteni, a járhatatlan utakon a szállítás is nehézkes volt.

100 A szénlelőhelyek további történetére 1887-től van adatunk. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó januári számában arról olvashatunk, hogy Prónay Péter és Marschall Gyula berceli földbirtokosok, köszéntelephelyre bukkantak Herencsényben. Az egyik lelőhely valószínű a Kiskérrel határos területen lehetett, de a falu határában több helyen is kutattak szén után. A felkutatott szénmezők kiaknázását Schönberg Gusztáv kezdte meg 1887-ben. A megyei lap márciusban már arról tudósított, hogy Herencsényben „legjobb minőségű fekete kőszenet" lehet vásárolni. A termelést Materna Fedor bányamérnök irányította. A bányában dolgozó 4 munkás 1400 mázsa szenet termelt ki évenként. 1892-ben már 12 munkást alkal-