Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Papnöveldei élet

gia dogmaticából, készültem a másodikra, midőn július 5-én a rector egy anonym levélben tett feladás folytán engem az ablak história miatt kérdőre von és egy időre fenyegetve azzal utasít el, hogy cellámból azonnal egy udvari ablakú cellába hordozkodjam át. Hiába mondtam, hogy [már] öt nap lévén csak hátra, hagyjon ott, hiszen valamint eddig nem, úgy ezentúl sem teszek botrányt. Nem. Nem engedett. Felmenvén cellámba, roppantul hatott rám e meggyalázás, melyet végső napjaimban a rám bízott novitiusok előtt reám óhajtott mérni. Elhatároztam magamban - eszembe jővén úgy is reám nézve e pálya céltalansága -, ha ő nem enged, megválni a papi pályától. Pár óra múlva jelentettem neki, hogy engedjen szobámban maradni. Nemet mondott. Jól van - mondám - tehát ki megyek végleg, mert szekírozni magam nem hagyom. Erre formaliter meghökkent és azt válaszolta, hogy engem kibocsátani nem áll hatalmában. Én maradtam nyilatkozatomnál. Visszaküldött cellámba, hogy maradjak és lépésemről gondolkodjam, aludjam ki magam. Felmentem, bepakoltam holmimat, ki is aludtam magam jól és másnap ismét beszóltam azon határozott nyilatkozattal, hogy most már kimegyek. Ismét azt felelte, hogy a consistorium nélkül nem bocsáthat ki, várakozzam délelőtti 10 óráig. Akkor is hiába szóltam be, határozott választ nem adott, 12 órakor tehát bejelentettem, hogy kimegyek végképpen, és átöltöztem világi ruhába. Kezdtem a búcsúzást, előjáróimtúl is. Ezek között Pupák András vicerector volt legokosabb, ki arra intett, tegyem le világi ruhában is a hátralévő vizsgát, hogy ha netalán utóbb kedvem jő a papi életre, egészen készen legyek. Kölcsön engedte vinnem a könyveket is. Jól van, gondoltam, megteszem. Nem árt. Még aznapon, július 6-án lementem gőzkocsin Pestre, beszálltam a Fehérhajó vendéglőbe, varrattam magamnak csinos, gavalléros ruhát, találkoztam Krúdy Gyula jurátus földimmel, ki ugyancsak lovalt, hogy vissza ne menjek 46