Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)
I. kötet - Papnöveldei élet
többé, be ne álljak többé papnak. Pesten mulattam két egész napon, le is daguerotypeztettem magam Karvalky 50 atellierjében. Július 9-én visszamenvén Vácra, beszálltam a Szarvas vendéglőbe és letettem az utolsó vizsgát is. Volt vicerector tanácsára és unszolására azután kivettem az elbocsátó és iskolai bizonyítványt, hogy hátha kedvem jönne még egyszer a pályára, nem lesz rá gondom. Búcsúzván azután - mint illett - az illetőktől, néhányan, többi közt Szondy tanárom is sugalmazta, hogy ha kedvem van maradjak, csak szavamba kerül és maradhatok. Nem tettem. A vicarius Szarvas kanonok pedig elbocsátómat aláírván, a kapuig kísért le, neheztelve róván meg lépésemet, mellyel a megyének kárt okozok (kellett volna vagy 8 káplán s összesen csak négy került ki újmisés), és ha már - úgymond - ki akartam menni, mért nem tettem azt előbb. Mindez nem, már nem hatott rám. Ereztem a szabadabb élet éltető szellőjét, e pillanatban nem voltam capacitabilis. Hála az Égnek, bár nem voltam s vagyok szenvedés nélkül, nem bántam meg soha, pedig bizony, bizony pap is jó lett volna belőlem. Komoly, higgadt és becsületes. (És zárjel közt legyen mondva: olyan gyalázat sohasem ért volna, mint Kriszter uram cliense Baitrok által korán érte ebben a clerust, ki alig egy éves káplán, már botrány miatt zárfegyelem alá került, és azóta is Selmeczy uram közbotránya él.) Július 11-én kocsira ülvén egy galsai palóc fuvarossal nagy üggyel-bajjal értem Balassa-Gyarmatra Zsiga bátyámhoz, hol ismét más zaklatásoknak lettem kitéve. Bátyám és ismerősei és barátai - kivált Horváth Elek főszolgabíró - rettenetesen megrohantak, hogy lépjek vissza, és menjek legalább más megyébe. Nem hagytak nyugtot, pártolást, ajánlást ígértek stb. Felkérték e célból Huszár Károlyt is pártolásomra, ahhoz kellett mennem július 14-én levélért Tereskére. Július 15-én ismét Tereskének mentem, onnan Vácra, hol meghálván, július 16-án mentem a Carl gőzösön Esztergomba a 47