Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Könyvtárnokság és családos élet

1868 Január 12. óta még decemberiben] beleegyezés és január 3-i orvosi vizsgálat után (lásd erre nézve kalendáriomi jegyzetemet) biztosítottam kétezer forintot halálom esetére a Riunione Adriatica di Sicurta biztosító társulatnál. Zsiga december óta Balassa-Gyarmaton betegen feküdt csak február 2-án jött be Pestre. Február 16-án Mariska nőm Tereskére utazott a kis Ilonkával hír nélkül, honnan csak néhány nap múlva tért haza. Márciusban ment ki Zsiga a fejéregyházi pusztára gazdálkodni. Május 17-én lent voltam Duna-Vecsén. Kis Ilonkánk március óta köhécselt, hurutja volt, mely gyomrára vette magát. Elkezdett fogyni. A májusi idő, midőn Bódi a kisdedóvodába kezdett járni, még hideg volt, ez okból a két kisebb gyermek egészsége érdekében azt terveztük, hogy június 1-én nőmmel együtt kimennek a pusztára. Ember tervez, Isten végez! Május 25-én Bódi is rosszul lett, náthás, rosszkedvű, de felvolt. Előjelei mutatkoztak a kanyaró-himlőnek. 28-án lázas lett. Ekkor tűnt csak fel az Ilonkához járó orvosnak Szontagh Ábrisnak. De a gyermek fenn volt, nem akart feküdni, csak a díván[y]on. Június 1-én az ágyban maradt. Eszünkben sem volt a szomorú, leverő catastropha, mely fejlődött... Éppen pünkösd napján, midőn hozzánk a Szentlélek helyett a halál angyala közeledett. Másnap kivert rajta a kanyaró. Reméltünk és hittük, hogy nőm vagy a dajka a másikkal Ilonkával, míg ez fellábad, 4-én mehet a pusztára. Június 3-án Bódi jobban volt. És az orvos - ... Isten bocsássa meg oktalanságát ... - arsenicummal gyógyítá ezen nap, másnapon június 4-én a szélhűdés kerülget211