Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Könyvtárnokság és családos élet

te a drága gyermeket, ekkor az orvosi tanács phosphort rendelt, és ezzel és felváltva kellett orvosolni - nem - hanem ölni a gyermeket. 5-én, 6-án délelőtt alsó részei elhidegültek. 6-án reggel megérkezett Zsiga, még úgy volt, hogy 7-én reggel Ilonkát kiviszik a pusztára. Felvirradt június 7-e, vasárnap, örökre gyásznap! Reggel Ilonka rosszul lesz, végső percei közelednek. Délben már haldoklik, délután 2 órakor kiadta angyali lelkét. Elment, eltűnt a család[...] kis fénycsillaga, az anyai szív páratlan öröme. És ez még nem volt elég a keserű csapásból. Bódi, a kedves, kedélyes Bódi, ott feküdt nehéz léle[g]zettel, megdöbbentve az elmarjuk szülői szíveket, estére rosszabbul lett és esti 10 és fél órakor az erős, pattanós szélhűdés kioltá a remény dús kisfiú életét is, ki, a család legnagyobb örömeit. Ott feküdtek: a két meghidegült, szeretett gyermek kiterítve, mint a kárpótolhatatlan veszteségünk emlékei, egymás mellett úgy, mint szerették egymást az életben. Leírhatlan fájdalom fogta el kebleinket, el az egész kis családét. Másnap, június 8-án koporsóba (cinkoporsóba) virágok közé zártuk lehervadt virágainkat egymás mellé és Zsiga bátyám és Zsófi főzőnénk (volt dajka) kísérete mellett szállíttatott a koporsó gőzösön Vácig, onnan éjjel (egy faládába is be lévén zárva) kocsin Horpácsra, hová mi is június 9-én reggel korán elmenvén, ott temettük délután el közös sírba, egy koporsóban a két angyali lélek porhüvelyét, elkeserült zokogás, és gyógyíthatatlan fájdalommal. Isten adjon nekik nyugalmat! Nekünk pedig legyen irgalmas. Ámen. Június 9-én még vissza Vácra, onnan másnap hazajöttünk. Június 11-én, Űrnapján lementünk mindnyájan Fejéregyházára, a viruló pipacsos, szabad térre, melyet szegény gyermekem soha nem láthatott. Ott voltunk három nap. 15-én jöttünk haza. Június 28-29-én ismét a pusztára futottunk szórakozást keresni, de nem találtunk. Június 30-án voltam Vácon. 212