Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)
Regeszták
677. (V. 363.) Bulyovszky Ferenc néhai alispán (generosus) özvegyének férje tartozásából, annak hűséges szolgálataira való tekintettel elengednek 256 forint 41 dénárt. 678. (V. 363.) Bulyovszky Dániel (egregius) alázatos [kérésére] tekintetbe vévén, hogy már hat éve viseli a segédjegyzői hivatalt, ebbéli szolgálataiért 100 birodalmi tallért, azaz 180 forintot ajándékoznak neki. 679. (V. 363.) Mivel Jeszenszky Ferenc (egregius) az újabban ráruházott tiszttartói hivatala (provisoratus) mellett a megye biztosi tisztét úgy ellátni, amint arra magát kötelezte, nem képes, ezért erre a feladatra a következő tisztújításig Gálffy Imrét (egregius) válsztják meg. 680. (V. 364.) Szalontay János és Bende János megyei biztosoknak szolgálataikért fejenként 12 forintot adományoznak. 681. (V. 364-370.) Darvas Mihály szolgabíró és Básthy László esküdt (egregii) jelentése alapján felvették Koháry István gróf (illustrissimus) mint felperes Róth János (generosus) mint alperes elleni perét az alább bővebben kifejtett ügyben. A felperes prokurátora, Kubinyi Mátyás (egregius) fenntartván minden törvényes óvás lehetőségét mindazon eszközökkel és cselekményekkel szemben, amellyel az alperes prokurátora a per során élni fog, továbbá fenntartván a visszakozás és tiltakozás minden törvényes eszközét, mindenek előtt kéri az alperes törvénybe hívását (proclamatio). A törvénybe hívás megtörténtével az alperes jelenlétében a felperes prokurátora előadta az alperes elleni indítani kívánt per tárgyát: 1693. szeptember 19-én a felperes örökösi jogánál fogva vissza kívánta váltani Ság nevű birtokát, amelyet korábban a néhai ifjabb Balassa Imre gróf (illustrissimus) a néhai Kürtössy Istvánnak (egregius) zálogosított el, s amely zálogbirtok aztán az alperes kezére került. A felperes az 1655. évi 52. törvény előírásai szerint megkínálta az alperest a törvényileg előírt kisebb összeggel, hogy vegye számba a nevezett possessióban lévő jogait és javait, és a felperestől vegye fel az azért neki járó összeget, ezzel jogilag visszaadván az említett jogokat a felperesnek. És bár a megkínálás alkalmával az alperes nem tagadta, hogy a mondott javak nála vannak, azonban azt közölte a felperessel, hogy mivel nem örökjogon szállott rá a birtok, ezért nem adhatja azt vissza, ezzel pedig sem a megkínálásnak, sem pedig a fent idézett törvénynek nem tett eleget, jogait és javait nem engedte át a felperesnek, és a mai napig a kezén tartja és bírja azokat a felperes kárára és jogainak sérelmére. Az 1647. évi 105. te. értelmében, mivel a dolog a maga terhével száll át, valamint az ország törvényeinek, nevezetesen is az 1655. évi 52. törvénycikknek és a Hármaskönyv második része 24. címének, továbbá a vármegye statútumainak erejénél fogva, a zálogbirtokosok - az igazságszolgáltatás közbelépése esetén - kötelesek megadni annak az okát, hogy miért nem bocsájtották vissza a zálogbirtokot, és a hozzá tartozó jogokat. Egyébiránt az ilyen birtokokat a Hármaskönyv előbb említett 24. címének valamint az idézett vármegyei statútumok és or197
