Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 3. Az acélgyári munkástanács megválasztása – október 29.

ban, a fennálló sztálini érának ez is alternatívája lehetett volna. Ahogy 1953, de főleg az SZKP XX. kongresszusa után mondták, „minden erőnket a lenini eszmék végrehajtására összpontosítsuk, amely népi demokráciánk" építését szolgálja.178 Marxra, Engelsre, Leninre azok hivatkoztak, akik hittek a kommunizmus győzelmében. „Kádár elvtárs beszédében hangsúlyozta a párt teljes egységét és eszméinek teljes és biztos győzelmét. »Győzött az élő mar- xizmus-leninizmus a dogmatizmussal szemben, a kollektív vezetés elve a személyi kultusszal szemben, a pártélet és az állami élet demokratizmusa, a törvényesség elve a bírálat elfojtásának kísérleteivel, a törvénysértésekkel szemben. Győzelmet aratott a pártegységgel a szocialista demokráciáért jelszó.«"179 A történelem ugyan megmutatta, mit értek Kádár szavai, de biztosak lehetünk abban, hogy a forradalom kitörésekor sokan a marxi elméletben keresték a kibontakozás lehetőségét. A munkástanács egyik acélöntödei küldöttéről, Berczely Józsefről jelentették 1957 októberében, hogy „vitát folytatott Mikula elvtárssal, hangsúlyozván, hogy az ő piros könyve neki is a zsebében van, de addig ő párttag nem lesz, míg a régi vezetőség teljesen el nem tűnik. Kihangsúlyozta azt is, hogy szó sem lehet arról, hogy a párt az üzemen belül tevékenykedjen, a pártnak gyáron kívül van csak helye. Hangsúlyozta azt is, hogy ő kommunistának érzi magát, de egy új pártot kell szervezni."180 Ennek ellenére tapasztaljuk azt, hogy 1956 szellemiségét a salgótarjáni acélgyárban nem a reformkommunista eszmék határozták meg.

Trezsnyik Ferenc, a munkástanács elnökhelyettese örömének adott hangot, mert „nem gondolta volna, hogy az ő idejében még ilyen elő fog fordulni, hogy ismét a magyar eszmét fogja képviselni".181 Csizmadia Mihály a dróthúzó gyűlésén így szólítja meg a hallgatóságot: „Munkatársak, magyarok!"182 A tanúk pedig úgy vallanak az „ellenforradalmárokról", mintha természetes lenne számukra is, hogy ők, a kommunisták nem magyar ügyet képviselnek. Magos Béla, a munkástanács elnöke 1957 februárjában a következőképpen fogalmazott: „... széles vita és átbeszélés során a tanács úgy határozott, hogy ember- és hazaszeretetből fakadó, új jogrend kialakítására van szükség, tehát intézkedését bosszúállás szelleme nem hathatja át."183 Mindez csak egy jele annak, hogy a mozgalom teljesen új irányt nyitott meg.

178 Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Tarjáni Acél, 1956. április 28., 2. p.

179 Pártegységgel a szocialista demokráciáért. Tarjáni Acél, 1956. augusztus 18., 1. p.

180 Jelentés az acélöntődéből, 1957. október 1., 4. p. NML XXXV. 61. r) 114.

181 Bányik Antal tanúvallomása, 1957. július 9. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V-dosszié, 43. p.

182 Vágvölgyi Tivadar tanúvallomása, 1957. február 28. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 101. p.

183 Dr. Magos Béla feljegyzése, 2. p.

49