Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 2. Az október 27e-i tüntetés

Figyeljük meg, milyen szimbolikus gesztusokkal fejezték ki a forradalom tényét! Felvonultak nemzetiszín zászlókkal, nótázással, jelszavakat skandáltak, a vörös csillagokat letépték a falakról, ledöntötték az elnyomás szimbólumát, a szovjet hősi emlékművet, elszavalták a Nemzeti dalt, kiszabadították a foglyokat, eltüntették a szovjetekre emlékeztető utcanévtáblákat, egymást és feletteseiket polgártársnak szólították. Igazi forradalmi tettek! Pontokat is megfogalmaznak. Igaz, leginkább a Pestről vagy a Szabad Európa rádióból ismert követeléseket veszik át. Mégis, összegyűlnek a munkások, hogy maguk is megfogalmazzák, leírják ezeket, és elviszik a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Tanácshoz, hogy az közvetítse ezeket a kormány felé.139 Valódi forradalmi tudatosságnak lehetünk tanúi: „Követeljük március 15-ének és október 23-ának nemzeti ünneppé való nyilvánítását!" A pontokat azonban nem közli a helyi lap másnapi száma. „Vasárnap az újság egyik oldala üres maradt... Október 28-án, hat nappal a forradalom megindulása után, Salgótarjánban nem merték kinyomtatni a munkásság követelését."140 Újra a megye elszigeteltségével, a helyi kommunisták hatalmával találjuk szembe magunkat. Itt mintha minden nehezebben indulna.

Salgótarján munkásváros. Az üveggyárakban, a tűzhelygyárban, az acélgyárban, az építő-, a közlekedési és fuvarozási vállalatoknál alkalmazták a tízezernyi dolgozót. Milyen szerepet vittek köztük az acélgyáriak 1956. október 27-én? Mint megállapítottuk, a tüntető tömeg létszámának felduzzadásával idővel felbomlottak a gyári csoportok, és már nem üzemenként tevékenykedtek, hanem ki-ki vérmérséklete szerint vett részt a szobordöntésben, a felszólalásokban. A kérdés azonban ennek ellenére fennáll: volt-e valamelyik üzemi közösségnek, esetleg az acélgyáriaknak kitüntetett szerepe a demonstráció megindulásában? A kronológiát és a forrásokat olvasva az tűnik ki, hogy a megmozdulás az acélgyárból indult, és az acélgyáriak felvonulásához csatlakozott a többi üzem munkássága. Ekkor azonban az AKÖV salgótarjáni telepén már sztrájkbizottság alakult, az öblösüveggyárban pedig elkezdődött az ideiglenes munkástanács megválasztása.141 Azt tehát nem jelenthetjük ki, hogy az acélgyár volt minden változás kezdeményezője, de a helyi forradalom kirobbantásában minden bizonnyal jelentős szerepet vitt. Erre utal az a tény is, hogy a 27-ei tüntetés ügyében vallomást tevő szemtanúk, résztvevők szinte már általánosítva az acélgyáriak felvonulásáról beszéltek kihallgatásaik során: „... az acélgyárból indult ki. Ezen belül a

139 Mlinarik István visszaemlékezése és Bajtai Jenő vallomása. Á. Varga - PÁSZTOR 2001, 74. p., 75. lábjegyzet.

140 Uo. 75. p.

141 Á. VARGA 1996,16., 17. p.

39