Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 2. Az október 27e-i tüntetés
hideghengermű üzemrészből."142 a tömeget az állami áruház előtt értem utol. Amikor az emlékműnél tartózkodtam, többen, név szerint: Kovács János, ki az acélárugyárban dolgozik, tengelyesztergályos, Siroki, aki az acélárugyárban dolgozik, akik először is a koszorúkat taposták szét" - vallotta a MAVAUT rakodómunkása.143 „Délelőtti órákban arra lettem figyelmes, hogy az acélárugyár dolgozói és a többi üzemi dolgozók kivonultak az utcára [...] Ekkor már az acélárugyár dolgozói jöttek vissza a megyeháza elől. Ezek megrohanták a szovjet emlékművet" - emlékezett a Rákóczi úti fodrászüzlet dolgozója.144 A MÁVAUT dolgozója a következőképpen szembesült a forradalom kitörésével: „... bejöttek a forgalmi irodába és elmondották, hogy az acélgyár és a többi üzemekből kivonultak és tüntetnek, valamint a szovjet emlékmű előtt nagy tömeg gyűlt össze. Ezt hallván a többi dolgozókkal együtt mi is kíváncsiságból kimentünk."145 Az izgatás vádja alól felmentett, fiatal tűzhelygyári dolgozó védekezésében így vallott: „a salgótarjáni acélárugyár dolgozói tömegesen levonultak a tűzhelygyárhoz énekszóval és különböző jelszavakkal. Majd ezek bekiabáltak a gyárba, hogy miért dolgoznak, jöjjenek tüntetni, hiszen ellenforradalom [sic!] van. [...] Én az emlékműhöz nem szándékosan mentem el, hanem az acélgyári tömeg kényszerítésére. [...] egy kövér ember, aki az acélgyárban dolgozott, hozott egy tűzoltólétrát, melyet odatámasztott az emlékműhöz."146 A szovjet emlékmű ledöntését tárgyaló per nyolc vádlottja közül mégis egyetlenegy volt acélgyári dolgozó, ifj. Farsang János, ő is csak hetedrendűként.147 A per ítéletei a szovjet emlékmű ledöntésének kárát voltak hivatottak megtéríttetni, mivel rendszerint jelentős pénzbírságot szabtak ki a felfüggesztett börtönbüntetés mellé. Főleg az AKÖV-MÁVAUT és a tűzhelygyár dolgozói voltak elmarasztalva e perben. A fenti idézetekből mégis az derül ki, hogy a közvélekedés az acélgyáriakra hárította a felelősséget a felvonulás, sőt a „szobordöntés" ügyében is. A korabeli vélekedés a nagy múltú, jól szervezett acélgyárat tartotta a forradalom kirobbantójának. Az események után nem sokkal Magos Béla, az acélgyári munkástanács elnöke a következőket írta: „A korábbam szobordöntés kezdeményezőjének az acél142 Hegyes Ferenc tanúvallomása, Salgótarján, 1957. február 27. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 139. p. 143 Fiikor József vallomása. Kihallgatási jegyzőkönyv, Salgótarján, 1957. október 4., 1. p. NML XXV. 4. c) B 629/1957., 41. p. 144 Kafka Károly tanúvallomása. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Salgótarján, 1957. november 1., 1. p. Uo. 55. p. 145 Ifj. Dancsák Jánosné tanúvallomása. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Salgótarján, 1957. november 1., 1. p. Uo. 9. p. 146 Negre József vallomása. Kihallgatási jegyzőkönyv, Salgótarján, 1957. október 25. Uo. 94., 95. p. 147 NML XXV. 4. c) B 629/1957. 40
