Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban
közt, elavult berendezéssel", az 1951 óta húzódó fejlesztésekre várva teljesíteni a tervet. Ez utóbbi gondolat meghökkentőnek tűnhet, hiszen közhely, hogy az ötvenes évek Magyarországán a nehézipar részesedett legnagyobb mértékben a beruházásokból. Jogos volt-e a hideghengermű dolgozóinak sérelme? Valóban kevés jutott-e a beruházásokból a hengermű fejlesztésére? Az első ötéves terv sokat költött a nehéziparra a „minél nagyobb beruházás, annál nagyobb növekedés" elvét követve. A mennyiségi elvárásokhoz azonban nem párosultak minőségi igények, s a beruházások elosztása a nehézipari ágazatok közt is aránytalanságot mutatott, a fejlesztéseket nem hangolták össze. Míg a nyersvas- és acéltermelést öt év alatt megduplázták, a hengerelt acélgyártás csak 75%-kal nőtt. Finomlemezből, finomprofilból, hengerhuzal-féleségekből, nemesacélokból még importra is szorult az ország. A vaskohászati termelés fennhangon hirdetett növekedése mellett a minőségi acéltermelés visszamaradását is látnunk kell.63 A tarjám acélgyár hideghengerműjének dolgozói tehát joggal érezhették magukat sértve, amikor a Szabad Nép és saját gyáruk vezetősége is rajtuk kéri számon az országos tervutasítások által okozott problémákat. 2. A hengerművet védelmező cikk következő mondatát pedig mintha enyhe szarkazmussal írná le a szerző: „A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói is éberen figyelik a Szabad Népet." Nem az ellenséget, az imperialista kémeket, a szabotőröket, hanem a párt lapját, a Szabad Népet\ Egyetlen cikk, mégis mennyi finoman éreztetett ellentét rajzolódik ki belőle! Két héttel később, október 6-án a Tarjáni Acél még mindig a Szabad Nép termeléskritikájával foglalkozik. A terjedelmes vezércikk címe, „Az állami tervelőírás még nem tervgazdálkodás,"64 már önmagában burkolt kritika a minisztérium felé. „A helytelen, merev tervezés következménye, hogy az országban olyan mennyiségben van felhalmozva a szekértengely, villa, kapa, lópatkósarok, szántóvas stb., minek következtében 1957. évben még kevesebb lesz az üzem munkalehetősége, mint jelenleg." A cikk írója a dolgozók munkalehetősége és keresete miatt aggódik, de nem a tervgazdálkodás rendszerét, hanem a „helytelen, merev" tervutasításokat teszi felelőssé - a raktározási gondok miatt - a szabad ég alatt tárolt kétszázezer eladhatatlan lapátért is.65 63 Honvári 2005, 213-214. p. 64 Tóth Pál 5. termelési osztályvezető: Az állami tervelőírás még nem tervgazdálkodás. Tarjáni Acél, 1956. október 6., 1-2. p. 65 A következő idézet a Nagy Imre-féle 1953-as fordulatot a megszokottól eltérő nézőpontból láttatja: „... a KGM Vaskohászati Igazgatósági Terv Osztálya és a KGM Kereskedelmi Igazgatósága csak azt tartja szem előtt, hogy a vállalat tervét a legmagasabb szinten megállapítsa, de figyelmen kívül hagyják a tényleges igényeket és szükségleteket. Erre 1953. június óta negyedévenként számos példát lehetne 26
